OCR
54 " ÖRMÉNY VÁROSÉPÍTÉSZET ERDÉLYBEN (...) fizetik a legtöbb adót. A kézművesek közül a gyergyőszentmiklősi tímárok emelkednek ki mind számarányukat, mind anyagi helyzetüket tekintve.”” A hosszú idézet azért volt szükséges, mert rávilágít a kolóniák között a legelső időktől meglévő különbségekre. A különbségek később csak tovább erősödtek. A kép pontosítása érdekében érdemes utalni az 1785—89-es első magyarországi népszámlálás adataira is. 2. táblázat: Az örmény városok statisztikai adatai az első magyarországi népszámlálás idején Forrás: Az első magyarországi népszámlálás 1784-1787. Budapest (1960). Házak | Csaladok | Népesség | Laköhelyetöl | Idegen | Népesség (de jure) | tavol (de facto) Erzsébetváros | 498 716 3398 131 65 3332 Szamosújvár 583 686 4459 148 88 4399 Gyergyószent- | 236 463 2366 46 8 2328 miklós Csíkszépvíz 69 97 526 18 9 517 Kétségtelen, hogy mind a négy településen vannak olyan közös vonások, amelyeket a friss, egy-két generációs bevándorlás okoz. A másik oldalon azonban a különbségek is érzékelhetőek, amelyek a 19. század sajátos helyi társadalmi struktúráját vetítik előre. Az akkoriban frissen lezárult bevándorlásra jellemző adat a jogi státuszok bizonytalansága, valamint a vándormozgalomra utaló kategóriák magas száma. Így például mindenhol feltűnően magas számokat találunk az idegenek, a távol levők és az egyéb kategóriába sorolt rublikákban. Feltehető, hogy e kategóriák kiugróan magas számait az örményeknek köszönhetjük. Az azonban már a jövőbeli különbségek irányába hat, hogy míg Erzsébetvárosban és Szamosújváron komoly egyházi klérus működött, addig a székelyföldi kolóniákon csak néhány papot találunk. Jelen írás keretei között nincs mód végigkövetni a beolvadás egyes lépcsőfokait a 19. század folyamán, de nem is szükséges. A városépítés ciklusai ugyanis eleve hosszú lefolyásúak, így elegendő a folyamat végeredményére, 18 pál Judit 1997: 119.