Oldal 48 [48]
OCR
3. Az örménység identitása + 47 Habsburg-ház a sokfelekezetű fejedelemség integrálását a katolikus hegemónia révén kívánta biztosítani. Ugyanakkor Róma közvetlen missziós munkája is rendkívül erős volt, amelynek végső célja az Örmény Apostoli Egyház , megtérítése", és ezen keresztül a Szentszék keleti kapcsolatainak a megerősítése volt. A Habsburgok kínálta unió fő célja nem a lelkek, hanem a lelki vezetők megnyerése volt, tehát a császári hatalom legitimációja. A Habsburg-ház által szorgalmazott uniók ezért rendszerint csupán formális egyesülést jelentettek, miközben meghagyták a keleti rítusú szertartásokat. Az örmények esetében azonban más volt a helyzet. Itt a Propaganda Fide Kongregáció közvetlen térítési munkája révén az uniált örmények teljes egészében beolvadtak a katolikus kulturális közegbe." A vallási unió tette lehetővé, hogy a 18. században az örmények helyzete stabilizálódjon. Kialakultak állandó lakóhelyeik Székelyföldön és városaik a volt királyi, kamarai birtokokon. A vallási unió kulturális asszimilációs hatását azonban nem szabad eltúlozni, hiszen az örmények életmódja, foglalkozása és származása jó egy évszádon át fenntartotta idegenségüket, illetve táptalaja volt a velük szemben alkalmazott diszkriminációknak. A , helybeli idegen"? jelensége az európai kultúrában elsősorban a zsidóság kapcsán tematizálódott. Sombart szerint az idegen népeket nem kötik a helybeli tradíciók kijelölte gazdasági és morális önkorlátozások, ezért — főként a kereskedelemi haszonszerzésben - aránytalanul nagy előnyhöz jutnak." A 18. szäzadi kôzvélekedésre jellemző az alábbi idézet: „Az örmenyek annyira távol esnek a lakosok gazdagításától, hogy (...) a magät cicomázni kedvelő női nemet bitelbe adott olcsó árucikkeikkel igen könnyen megzavarják, és oda juttatják, hogy végezetül eladósodnak, s oktalanul férjüket is vagy elbovítják a sok tartozással meg azok évi kamatjával, vagy szép házaikat rendes díjért bérbe adva, mondbatni ajándékul odaadják." "9 Kovács Bálint 2010; Nagy Kornél 2012. °° Sombart, Werner (1911): Die Juden und das Wirtscbaftsleben, Altenburg. " Benkő József (1777): Transsilvania specialis. Magyar kiadás: Erdély földje és népe. Második kötet: A székelyek földje. Fordította, bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel közzéteszi Szabó György. Kolozsvár, Kriterion Könyvkiadó, 1999., 206.
