Oldal 27 [27]
OCR
26 s ÖRMÉNY VÁROSÉPÍTÉSZET ERDÉLYBEN matikus házalaprajzi vizsgálatokra nem került sor." Másfelől azonban a történészi forrásfeltárásnak köszönhetően sokkal jobban ismerjük Gyergyószentmiklós építészetének társadalomtörténeti háttérváltozóit, a székely-magyar és örmény együttélés nehézségeit, a gazdaságtörténeti változásokat, a városnak és vidékének gazdag kapcsolatrendszerét.** Mindez azzal a következménnyel jár, hogy míg műszaki-műemléki téren inkább Szamosújvár a jól feltárt minta, amihez képest Gyergyószentmiklóst elhelyezhetjük, addig társadalomtörténeti szempontból éppen fordított a helyzet. Végül meg kell említeni a legkisebb örmény kolóniáról, Csíkszépvízről született néhány alapvető munkát is. A település városias külsőt hordozó örmény magja bármennyire is hangulatos, urbanitásában messze elmarad a régió valódi kisvárosaitól. A korlátozott fejlődési potenciál nemcsak a település építészeti arculatára nyomta rá bélyegét, de a róla szóló kutatásokra is. Miközben a másik három kolónia városi, illetve mezővárosi státuszának, valamint regionális pozíciójának köszönhetően rendszeresen megjelenik az Erdély történetét feldolgozó összefoglaló munkákban, addig ugyanezekből a kötetekből Csíkszépvízről semmit sem tudhatunk meg. Ugyancsak eredménytelen a kutatás, ha faluként tekintünk rá, és a néprajzi szakirodalom felől közelítünk, mivel Csíkszépvízről mindezidáig nem születtet részletes falumonográfia. Ebből a felemás helyzetből éppen az elmúlt évek hoztak némi kitörést. Bogos Ernő műemlékvédő építésznek köszönhetően ugyanis megindult a településkép értékeinek számbavétele, felújítása és népszerűsítése. Bogos mindezidáig nem publikálta eredményeit, ám jelen kutatás rendelkezésére 7 "Török Á.-Keresztes Sz. (é. n.): Renovare urbaná zona centralá. Homlokzati felmérési rajz, Gyergyószentmiklós önkormányzati hivatala megbízásából. » Pál Judit (1996): Örmények a Székelyföldön a 19. század közepéig. In: Acta 1995, Sepsiszentgyörgy, 161-172.; Uő (1996): Az örmények a Székelyföld gazdasági életében a 19. század közepéig. In Lipták Dorottya-Ring Éva (szerk.): Tradíciók és modernitás. Közép- és kelet-európai perspektívák, Budapest, 35—50.; Uő (1997): , Az erdélyi örmény népesség számának alakulása és szerkezete a 18. században." Erdélyi Múzeum, 1997/1-2.104-—120.; Uő (1998): , Das Bild der Armenier in Siebenbürgen." Siebenbürgische Semesterblätter, 1998/1-2. 68—76.; Uő (1999): Az erdélyi örmények és beilleszkedésük a magyar társadalomba. In L. Balogh Béni (szerk.): Kötődések Erdélybez, Tatabánya, 64—73.; Uő (2000): Armenier im Donau-Karpaten-Raum, im besonderen in Siebenbiirgen. In Heinz-Dietrich Löwe-Günther H Tontsch-Stefan Troebst (Hrsg.): Minderheiten, Regionalbewusstsein und Zentralismus in Ostmitteleuropa, Köln-Weimar-Wien, Böhlau, 121-138.; U6 (2003): Värosfejlödes a Szekelyföldön 1750-1914, Csikszereda, Pro-Print Könyvkiado.
