Oldal 27 [27]
OCR Output

26 s ÖRMÉNY VÁROSÉPÍTÉSZET ERDÉLYBEN

matikus házalaprajzi vizsgálatokra nem került sor." Másfelől azonban
a történészi forrásfeltárásnak köszönhetően sokkal jobban ismerjük
Gyergyószentmiklós építészetének társadalomtörténeti háttérváltozóit,
a székely-magyar és örmény együttélés nehézségeit, a gazdaságtörténeti
változásokat, a városnak és vidékének gazdag kapcsolatrendszerét.** Mindez
azzal a következménnyel jár, hogy míg műszaki-műemléki téren inkább Sza¬
mosújvár a jól feltárt minta, amihez képest Gyergyószentmiklóst elhelyezhet¬
jük, addig társadalomtörténeti szempontból éppen fordított a helyzet.
Végül meg kell említeni a legkisebb örmény kolóniáról, Csíkszépvízről
született néhány alapvető munkát is. A település városias külsőt hordozó
örmény magja bármennyire is hangulatos, urbanitásában messze elmarad
a régió valódi kisvárosaitól. A korlátozott fejlődési potenciál nemcsak a tele¬
pülés építészeti arculatára nyomta rá bélyegét, de a róla szóló kutatásokra is.
Miközben a másik három kolónia városi, illetve mezővárosi státuszának, vala¬
mint regionális pozíciójának köszönhetően rendszeresen megjelenik az Erdély
történetét feldolgozó összefoglaló munkákban, addig ugyanezekből a köte¬
tekből Csíkszépvízről semmit sem tudhatunk meg. Ugyancsak eredménytelen
a kutatás, ha faluként tekintünk rá, és a néprajzi szakirodalom felől közelítünk,
mivel Csíkszépvízről mindezidáig nem születtet részletes falumonográfia.
Ebből a felemás helyzetből éppen az elmúlt évek hoztak némi kitörést.
Bogos Ernő műemlékvédő építésznek köszönhetően ugyanis megindult
a településkép értékeinek számbavétele, felújítása és népszerűsítése. Bogos
mindezidáig nem publikálta eredményeit, ám jelen kutatás rendelkezésére

7 "Török Á.-Keresztes Sz. (é. n.): Renovare urbaná zona centralá. Homlokzati felmérési rajz, Gyer¬
gyószentmiklós önkormányzati hivatala megbízásából.

» Pál Judit (1996): Örmények a Székelyföldön a 19. század közepéig. In: Acta 1995, Sepsiszentgyörgy,
161-172.; Uő (1996): Az örmények a Székelyföld gazdasági életében a 19. század közepéig. In Lipták
Dorottya-Ring Éva (szerk.): Tradíciók és modernitás. Közép- és kelet-európai perspektívák, Budapest,
35—50.; Uő (1997): , Az erdélyi örmény népesség számának alakulása és szerkezete a 18. században."
Erdélyi Múzeum, 1997/1-2.104-—120.; Uő (1998): , Das Bild der Armenier in Siebenbürgen." Sieben¬
bürgische Semesterblätter, 1998/1-2. 68—76.; Uő (1999): Az erdélyi örmények és beilleszkedésük
a magyar társadalomba. In L. Balogh Béni (szerk.): Kötődések Erdélybez, Tatabánya, 64—73.; Uő
(2000): Armenier im Donau-Karpaten-Raum, im besonderen in Siebenbiirgen. In Heinz-Dietrich
Löwe-Günther H Tontsch-Stefan Troebst (Hrsg.): Minderheiten, Regionalbewusstsein und Zen¬
tralismus in Ostmitteleuropa, Köln-Weimar-Wien, Böhlau, 121-138.; U6 (2003): Värosfejlödes a Sze¬
kelyföldön 1750-1914, Csikszereda, Pro-Print Könyvkiado.