Page 24 [24]
OCR
2. Az örmény városépítészet kutatásának problémái e 23 dos Segesvár falusias vonzáskörzetébe. Lakossága szinte teljes egészében lecserélődött. Komoly gond, hogy 1952-ben a belvárosba jóval nagyobb számú falusi származású embert telepítettek be, mint ahánynak megfelelő méretű lakást lehetett volna biztosítani.? Mindez az épületek túlzsúfoltságához, leromlásához vezetett. A másik oldalon az elmúlt száz év pozitívumaként könyvelhetjük el, hogy a 19. század végéhez képest alig történt érdemi változás a település szerkezetében és sziluettjében. Mindez különösen indokolttá teszi a szerző által javasolt műemléki zóna mihamarabbi kialakítását. Postávaru munkamódszere a műemléki értékkataszter szempontjait helyezi előtérbe. A periodizáció történeti és építéstörténeti adatai a város neves monográfusának, Ávedik Lukácsnak 1896-ban megjelent monográfiájára támaszkodnak, amelyet Roland Hönig 2001-ben újabb összefoglalóval egészített ki." A források alapján az örmény város kiépülését a 18. század közepére teszi, tehát ugyanarra az időszakra, amikor Szamosújvár barokk óvárosa is kialakult. Megállapítja, hogy a vár alatti halmazos településből az örménység városépítő tevékenysége teremtett főtérre szerveződő polgárvárost, amely főbb körvonalaiban a 18. század végére el is készült. Erzsébetváros legrégibb épületei is ekkoriban készültek el. Pophoz hasonlóan Postávaru is kísérletet tesz az örmény ház alapformájának a leírására, noha ehhez jóval kevesebb adat állt rendelkezésére. A szobák belső térkapcsolatainak tipizálása el is marad, csupán az udvarbeépítés jellegzetességeit tekinti át. Ebből kitűnik, hogy az erzsébetvárosi örmény építészet legrégebbi rétege hangsúlyozottan szász mintákból táplálkozott.? Sőt, a telekviszonyok miatt még ott sem beszélhetünk a szamosújvári háztípus változtatás nélküli átvételéről, ahol pedig az utcaképi megjelenés alapján elsőként ez jutna eszünkbe (lásd részletesen az Épületek című fejezetet). Noha Erzsébetváros települési örökségén belül a 19. század elejével lezáruló barokk jelentős arányt képvisel, esetében mégsem találkozunk a , barokk város"? kifejezésével. A 19. század második fele hasonló hangsúllyal szerepel, mint az azt megelőző periódusok. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a város építészeti átalakulásának tágabb kérdései tisztázódtak volna. Mindenekelőtt hiányzik az építészeti 30 Postävaru, lozefina: i. m. 245. 3 Ávedik Lukács (1896): Szabad királyi Erzsébetváros monográfiája, Szamosújvár (reprint 2004); Hönig, Roland (2001): Elisabethstadt in Siebenbürgen, Aalen. 32 Postavaru, Iozefina: i. m. 248.
