Page 24 [24]
2. Az örmény városépítészet kutatásának problémái e 23
dos Segesvár falusias vonzáskörzetébe. Lakossága szinte teljes egészében lecse¬
rélődött. Komoly gond, hogy 1952-ben a belvárosba jóval nagyobb számú
falusi származású embert telepítettek be, mint ahánynak megfelelő méretű
lakást lehetett volna biztosítani.? Mindez az épületek túlzsúfoltságához,
leromlásához vezetett. A másik oldalon az elmúlt száz év pozitívumaként
könyvelhetjük el, hogy a 19. század végéhez képest alig történt érdemi változás
a település szerkezetében és sziluettjében. Mindez különösen indokolttá teszi
a szerző által javasolt műemléki zóna mihamarabbi kialakítását. Postávaru
munkamódszere a műemléki értékkataszter szempontjait helyezi előtérbe.
A periodizáció történeti és építéstörténeti adatai a város neves monográfusá¬
nak, Ávedik Lukácsnak 1896-ban megjelent monográfiájára támaszkodnak,
amelyet Roland Hönig 2001-ben újabb összefoglalóval egészített ki." A for¬
rások alapján az örmény város kiépülését a 18. század közepére teszi, tehát
ugyanarra az időszakra, amikor Szamosújvár barokk óvárosa is kialakult. Meg¬
állapítja, hogy a vár alatti halmazos településből az örménység városépítő tevé¬
kenysége teremtett főtérre szerveződő polgárvárost, amely főbb körvona¬
laiban a 18. század végére el is készült. Erzsébetváros legrégibb épületei is
ekkoriban készültek el. Pophoz hasonlóan Postávaru is kísérletet tesz az
örmény ház alapformájának a leírására, noha ehhez jóval kevesebb adat állt
rendelkezésére. A szobák belső térkapcsolatainak tipizálása el is marad, csu¬
pán az udvarbeépítés jellegzetességeit tekinti át. Ebből kitűnik, hogy az erzsé¬
betvárosi örmény építészet legrégebbi rétege hangsúlyozottan szász mintákból
táplálkozott.? Sőt, a telekviszonyok miatt még ott sem beszélhetünk a
szamosújvári háztípus változtatás nélküli átvételéről, ahol pedig az utcaképi
megjelenés alapján elsőként ez jutna eszünkbe (lásd részletesen az Épületek
című fejezetet). Noha Erzsébetváros települési örökségén belül a 19. század
elejével lezáruló barokk jelentős arányt képvisel, esetében mégsem találkozunk
a , barokk város"? kifejezésével. A 19. század második fele hasonló hangsúllyal
szerepel, mint az azt megelőző periódusok.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a város építészeti átalakulásának
tágabb kérdései tisztázódtak volna. Mindenekelőtt hiányzik az építészeti
30 Postävaru, lozefina: i. m. 245.
3 Ávedik Lukács (1896): Szabad királyi Erzsébetváros monográfiája, Szamosújvár (reprint 2004);
Hönig, Roland (2001): Elisabethstadt in Siebenbürgen, Aalen.
32 Postavaru, Iozefina: i. m. 248.