Seite 13 [13]
12 ¢ ORMENY VAROSEPITESZET ERDÉLYBEN
a város és a vidék kapcsolatát tekintve a leginkább kedvező helyzetben lévő
Gyergyószentmiklós volt az, amely a 20. század elején a legnagyobb mértékű
urbanizációs átalakulást volt képes produkálni.
A következő elemzési egység a városok belső szerkezete, utca- és telekrend¬
szere, mindennek a kulturális beágyazottsága. Itt válik igazán világossá, milyen
döntő szerepe volt az örménység státuszának a településkép alakulása szem¬
pontjából. Valódi új város ugyanis csak ott jöhetett létre, ahol a város földje
jogilag rendezett formában a kolóniák kezébe került, tehát a kamarai birtoko¬
kon: mindenekelőtt Szamosújváron, kisebb mértékben Erzsébetvárosban.
Ám még e települések esetében sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy
a tulajdonképpeni örmény város nem teljesen szabad területen épült fel,
hanem egy meglévő várhoz, illetve váraljai településmaghoz lazán vagy szoro¬
sabban csatlakozva. Az örmény új városok szerkezetében tehát minden eset¬
ben kimutatható valamilyen mértékű alkalmazkodási kényszer. Attól függően,
hogy ez az alkalmazkodás milyen elvek szerint zajlott, illetve milyen örökölt
szerkezeti elemeket, építőszokásokat kellett respektálni, változatos alaprajzi
rendszerek jöttek létre.
Az alaprajzok után kerülhet sor az épületek vizsgálatára. Látni kell, hogy
a telekméretek markáns különbözősége eleve lehetetlenné tette az egységes
örmény építészet kialakulását. Így például a széles homlokzatú szamosújvári
barokk házakat a székelyföldi szalagparcellákon aligha lehetetlen lett volna
felépíteni. Emellett azonban a helyi építőhagyományok, a rendelkezésre álló
építőanyag és mesterségbeli tudás mind-mind oda vezettek, hogy az erdélyi
örmény közösség -— bármily kicsiny volt is — szétszórtsága miatt építészeti
dialektusokra tagozódott. Ennek ellenére a négy örmény kolónia építészeté¬
nek vannak közös vonásai is. Ezek egy része örmény sajátosság, és abból követ¬
kezik, hogy a kolóniák a földrajzi távolság ellenére is igyekeztek fenntartani
egymás közti kapcsolataikat. A másik, ennél is lényegesebb közös vonás a
kolóniák lakosságának urbánus életmódja. Az erdélyi örmény építészet már a
18. században városias mintákat követett. Az örmény építészet városias jellege
leginkább Csíkszépvízen szembeötlő, amely örmény magján túl mind a mai
napig megőrizte falusias karakterét.
Az összehasonlítás negyedik szintjén a 20. század eleji városképekről adunk
leírást. A korábbi két évszázad szórványosan fennmaradt ábrázolásaihoz és