Page 12 [12]
Bevezetés e II
a magyar nemzeti mozgalmakhoz, az integráció tovább mélyülhetett Székely¬
föld magyar etnikai tömbjében, míg a román többségű régiókban az ekkor
már magyarrá lett örménység (magyar-örmények) etnikai szigeteket alkotott.
A kötet felépítése a következő logikát követi. Elsőként a tudománytörté¬
neti, módszertani kérdések kerülnek tisztázásra. Ezután a kulturális önazo¬
nosság időben változó mintázatai következnek. Az örménység identitásával
foglalkozó bőséges irodalom fényében egy négylépcsős asszimilációs folyama¬
tot vázolhatunk fel, mindenekelőtt Szamosújvár példájára támaszkodva.
Ennek első korszaka a diaszpórabeli lét a 17. század végéig. A második a város¬
alapítás a 18. század elejétől, amely során az örménység idegenként van jelen
az erdélyi rendi társadalomban. Helyzete átmeneti és bizonytalanságokkal
terhes. A harmadik korszak Mária Terézia uralkodásával veszi kezdetét, és a 19.
század első feléig tart. Ebben az időszakban az örménység már teljes jogú, sőt
kiváltságos közössége mind Erdélynek, mint a Habsburg Birodalomnak.
Számos család nemesi rangot nyer, de ezzel együtt megkezdődik a kolóniák
felbomlása is. A negyedik korszak 1848/49 magyar nemzeti szabadságharcával
veszi kezdetét. Az örmények a Habsburg dinasztia ellenében a magyar ügy
mellé állnak. A következő évtizedekben néhány évtized alatt a polgári értelem¬
ben vett magyar nemzet részeivé válnak. A vizsgált időszak elején tehát az
örménység még idegenként van jelen Erdély társadalmában, később beillesz¬
kedik a rendi viszonyok közé, míg végül a nemzetté válás korában a magyar
nemzet integráns részévé lesz.
A második tematikai egység továbbra is az örmény kolóniák külső kapcso¬
latait vizsgálja, de már a várostörténeti szempontokat helyezve előterébe. A 18.
század elején az örmény kereskedőközpontok , új városok?" voltak egy már
évszázadok óta működő, stabil településrendszerben. Az önálló örmény város¬
fejlődésnek tehát kezdettől fogva meg kellett küzdenie a hátránnyal, hogy az
örmények földrajzi értelemben nem a legelőnyösebb helyzeti pozíciókat ülték
meg. Székelyföld eleve perifériás helyzetű, illetve térben és társadalmi tudat¬
ban is elkülönülő entitás volt Erdélyen belül, Szamosújvárnak és Erzsébetvá¬
rosnak pedig a már meglévő városi centrumokkal (Kolozsvár, Beszterce,
Nagyszeben, Medgyes stb.) kellett versenyre kelnie. A kétszáz éves pozícióvál¬
tozások fő konklúziója az, hogy az örménység beolvadásával párhuzamosan
az ,új városok" életereje látványosan csökkent. Egyben az is látszik, hogy