Oldal 131 [131]
OCR
II. A KÖZIGAZGATÁS TÁRSADALMI MEGÍTÉLÉSE A MODERN KORBAN az iparágak egységesülésének, a pénzpiacok összehangoltságának a kora. Marx ezt az ällapotot imperializmusnak hivta, ma ezt sok szempontból 4.0 ipari forradalomnak is hívhatnánk. A látszat és az időbeli távolság ellenére az alapelvek nem, csak a hatékonyság változott. A modern kor által megformált rendszerekben az embertől függetlenedve zajlanak a folyamatok. Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az embert alakítjuk a folyamatokhoz, nem a folyamatokat az emberhez. Elég, ha egy pillantást vetünk az oktatás rendszereire. Már nem elsődleges cél, hogy az ember ismerje világának az egészét, helyette a speciális részismeretek lettek fontosak. Az ember termelő ereje jelentéktelenebbé vált a termelési rendszerekben, ehelyett a logisztika, az üzemtervezés és a gépi munka lett az elsődleges — írja Guardini az 1940-es években. A munka mint egyéni alkotási folyamat a háttérbe szorul, helyette a , mindenki egyformán más" elve mentén alakulnak ki globálisan azonos termékek. Példaként említhetjük, hogy mind a technikai eszközök, mind a programok, mind az autógyártás egyre hasonlóbb minták szerint épül fel mindenütt a világon. A lényeg mindenütt azonos, a dizájn pedig jól automatizálható módon próbálja az egyediség hamis látszatát fenntartani. A modern technológiák korában gyakran nagyobb szerepet kap a fogyasztó, mint a termelő. A hatalomnak — mivel a termelés automatizációja egyre hatékonyabb — már csak arra kell ügyelnie, hogy legyenek fogyasztók. Megkezdődött az állampolgár átalakítása fogyasztóvá. Ez adehumanizáció legújabb állomása. A fogyasztó nem önmagában, hanem az általa vásárolt termékben vagy ideológiában látja emberségének a lényegét. Személyében azonosul azzal a világgal, amelyet a hatalom kínál neki. Számára nincs lényegi történés, a valóság helyett politikai, nemi, üzleti szimbólumokkal azonosul. Ez vezet ahhoz, hogy egy fa, egy kutya, valamilyen nemi perverzió vagy egy avatar fontosabb lehessen, mint a mellettünk élő ember, vagy akár a személyes jövőnk. A felelőtlen hatalom világában a felelősség korábbi egységei felbomlanak. A család megszűnik, helyette létrejön az egyének jól megfigyelhető sokasága. Ebben a sokaságban lényegét tekintve mindenki egyforma, végső soron mindenki fogyasztóként értelmezi önmagát. Az egyformává alakított fogyasztókat viszonylag könnyű nyilvántartani, a tevékenységüket elemezni és számukra a fogyasztás lehetőségét még tovább biztosítani. Ehhez alakulnak a közigazgatási struktúrák is. Az ,embergazdálkodás" egyre hatékonyabb módozataival találkozhatunk. A fogyasztás ezen struktúráiban az egész világ azonossá vált. Más kérdés, hogy — pontosan a hatalomkoncentráció miatt — a fogyasztás lehetősége soha nem lehet , igazságos". Helyette a hálózatelméletben leírt Máté-effektus érvényesül: , akinek van, * 130 +
