Oldal 131 [131]
II. A KÖZIGAZGATÁS TÁRSADALMI MEGÍTÉLÉSE A MODERN KORBAN
az iparágak egységesülésének, a pénzpiacok összehangoltságának a kora.
Marx ezt az ällapotot imperializmusnak hivta, ma ezt sok szempontból 4.0
ipari forradalomnak is hívhatnánk. A látszat és az időbeli távolság ellenére
az alapelvek nem, csak a hatékonyság változott. A modern kor által meg¬
formált rendszerekben az embertől függetlenedve zajlanak a folyamatok.
Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az embert alakítjuk a folyamatokhoz,
nem a folyamatokat az emberhez. Elég, ha egy pillantást vetünk az oktatás
rendszereire. Már nem elsődleges cél, hogy az ember ismerje világának az
egészét, helyette a speciális részismeretek lettek fontosak. Az ember termelő
ereje jelentéktelenebbé vált a termelési rendszerekben, ehelyett a logisztika,
az üzemtervezés és a gépi munka lett az elsődleges — írja Guardini az 1940-es
években. A munka mint egyéni alkotási folyamat a háttérbe szorul, helyette
a , mindenki egyformán más" elve mentén alakulnak ki globálisan azonos
termékek. Példaként említhetjük, hogy mind a technikai eszközök, mind
a programok, mind az autógyártás egyre hasonlóbb minták szerint épül fel
mindenütt a világon. A lényeg mindenütt azonos, a dizájn pedig jól automa¬
tizálható módon próbálja az egyediség hamis látszatát fenntartani.
A modern technológiák korában gyakran nagyobb szerepet kap a fo¬
gyasztó, mint a termelő. A hatalomnak — mivel a termelés automatizációja
egyre hatékonyabb — már csak arra kell ügyelnie, hogy legyenek fogyasztók.
Megkezdődött az állampolgár átalakítása fogyasztóvá. Ez adehumanizáció
legújabb állomása. A fogyasztó nem önmagában, hanem az általa vásárolt
termékben vagy ideológiában látja emberségének a lényegét. Személyében
azonosul azzal a világgal, amelyet a hatalom kínál neki. Számára nincs
lényegi történés, a valóság helyett politikai, nemi, üzleti szimbólumokkal
azonosul. Ez vezet ahhoz, hogy egy fa, egy kutya, valamilyen nemi perver¬
zió vagy egy avatar fontosabb lehessen, mint a mellettünk élő ember, vagy
akár a személyes jövőnk.
A felelőtlen hatalom világában a felelősség korábbi egységei felbomlanak.
A család megszűnik, helyette létrejön az egyének jól megfigyelhető soka¬
sága. Ebben a sokaságban lényegét tekintve mindenki egyforma, végső
soron mindenki fogyasztóként értelmezi önmagát. Az egyformává alakított
fogyasztókat viszonylag könnyű nyilvántartani, a tevékenységüket elemez¬
ni és számukra a fogyasztás lehetőségét még tovább biztosítani. Ehhez
alakulnak a közigazgatási struktúrák is. Az ,embergazdálkodás" egyre
hatékonyabb módozataival találkozhatunk. A fogyasztás ezen struktúráiban
az egész világ azonossá vált. Más kérdés, hogy — pontosan a hatalomkon¬
centráció miatt — a fogyasztás lehetősége soha nem lehet , igazságos".
Helyette a hálózatelméletben leírt Máté-effektus érvényesül: , akinek van,
* 130 +