Page 129 [129]
OCR
II. A KÖZIGAZGATÁS TÁRSADALMI MEGÍTÉLÉSE A MODERN KORBAN A hatalom modernkori növekedése többé már nem hordja magában a fenntartható fejlődés lehetőségét. Az ember ténylegesen döntési pontra ért: vagy felnő emberi mivoltában is a hatalmához, felülmúlva önmagát, vagy hatalma, mint tehetetlen férget sodorja el. Hatalom és önfelülmúlás A hatalom és az önfelülmúlás ugyanazon a két pilléren nyugszik: a valóságot felismerő és alakítani tudó értelmen és a célokat kitűző akaraton. Jellemzően mindkét tulajdonság az emberhez köthető. Mára azonban mind a tudás, mind pedig az akarat részben függetlenedett az embertől. A tudás egyre inkább nagymennyiségű adat elemzéséhez, az akarat pedig társadalmi alrendszerek működéséhez kötődik. Ez a hatalom gyakorlásának személytelenné válását eredményezi. A személyes felelősség így (látszólag) jelentősen csökken, teret adva a technikai diktatúrák kialakulásának. A technikai diktatúrában sem jelenik meg az igazi személyes felelősség, hiszen a legfelsőbb vezető is tisztában van vele: hiába utasíthatja az alatta állókat (akiket pontosan ez az utasítás mentesít a személyes felelősség alól), ha már nem sikerül fenntartania annak a látszatát, hogy ő képviseli az egész közösség akaratát, ugyanúgy fogják félretenni, ahogy ő félrelökte az elődeit." A hatalmat a céljai mentén lehet csak értelmezni. Az önmagáért való hatalom rossz, a közösségért való hatalom jó — hogy Arisztotelész terminológiájára utaljunk vissza. Nem szabad hagyni, hogy az emberi tudat és akarat a felelőtlenség ígérete miatt elszakadjon a hatalom fogalmától. Újra vissza kell térni az erkölcsös hatalom fogalmához, amelyben nem a hatalomnak, hanem a hatalomban megjelenő emberinek kell erkölcsösnek és személyes felelősséget vállalónak lennie. Ez egészen biztosan nem történik varázsütésre, de végre meg kell tenni az első lépéseket ebbe az irányba. A megoldás nem rendszerszintű, hanem az egyénben kezdődik. A hatalmat létrehozó egyén felelős a tetteiért. Elszámolnia pedig a Teremtőjével kell. Guardini ezt így foglalja össze: , A hatalom tehát egészen általános ontológiai valóság. Az emberi létezés közvetlen kifejezése, amely lehet pozitív vagy negatív tartalmú: kapcsolódhat az igazsághoz vagy a látszathoz, a joghoz vagy a jogtalansághoz. Így ez a jelenség a metafizikai, pontosabban 206 Guardini: Az újkor vége, 98. e 128 +
