Oldal 127 [127]
II. A KÖZIGAZGATÁS TÁRSADALMI MEGÍTÉLÉSE A MODERN KORBAN
a jelenidejűség dimenziója. Az itt és most megelőzi az egyénen túlmutatót,
ez viszont értelmezhetetlenné teszi az önfelülmúlás, vagy mai szóval a fenn¬
tarthatóság fogalmát is. Az egyén ugyanis testi létében nem fenntartható.
Ezzel a filozófiai problémával kezdődik minden hatalom problémája.
Mivel célját nem tudja az önfelülmúlás vagy fenntarthatóság keretei között
meghatározni, ezért a hatalom akarása önmagában válik céllá. A hatalom
önmagában azonban teljesen értelmetlen. A hatalom arra való, hogy az
egyéneken és közösségeken túlemelkedve egy teljesebb jövő felé vezesse az
emberiséget. A teljesebb jövő fogalma viszont valóban értelmezhetetlen,
ha csak az anyagban megjelenő és oda visszatérő emberben gondolkodunk.
Önfelülmúlás, fenntarthatóság nem képzelhető el egy külső cél, első ok
nélkül. Rajtunk már csak egy Isten segíthet."? Nem abban az értelemben,
hogy valamiféle csodát kellene tennie, hanem abban, hogy viszonyítási pont
legyen az emberek számára. Mindezt a hivatkozásban idézettek szerint
Heidegger már 1966-ban csodálatosan összefoglalta.
202 Spiegel-interjú Martin Heideggerrel 1966. szeptember 23-án, http://www.caesar.elte.hu/gon¬
dolat-jel/931/heideg.html (Letöltes: 2018. jülius 19.):
SPIEGEL: Nyilvánvalóan látja, hogy így azt a világméretű mozgalmat is megfogalmazta, amely
létrehozza vagy már létrehozta az abszolút technikai államot?
HEIDEGGER: Igen!
SPIEGEL: Jó. Most természetesen adódik a kérdés: Az egyes ember képes-e még egyáltalán be¬
folyásolni ezeket az egymásba fonódó kényszermozgásokat, vagy pedig a filozófia, vagy a kettő
együtt képes ezt befolyásolni azáltal, hogy a filozófia az egyént vagy több embert meghatározott
akcióra irányít?
HEIDEGGER: Ha megengedik, röviden és talán kissé tömören, de hosszas megfontolás alapján
válaszolnék erre a kérdésre: A filozófia nem képes véghezvinni a jelenlegi világhelyzet közvetlen
megváltoztatását. Ez nem csupán a filozófiára érvényes, hanem minden merőben emberi elmél¬
kedésre és törekvésre. Már csak egy Isten menthet meg bennünket. Egyetlen lehetőségünk az
marad, hogy a gondolkodás és a költészet terén készenlétbe helyezzük magunkat Isten megje¬
lenésére, avagy Isten távollétére a pusztulásban; hogy Isten távolléte láttán elpusztulunk.
SPIEGEL: Van összefüggés az Ön gondolkodása és ennek az Istennek az eljövetele között? Néze¬
te szerint, létezik itt oksági összefüggés? Úgy véli, képesek vagyunk Istent megidézni?
HEIDEGGER: Gondolkodásunkkal nem idézhetjük meg Istent, legfeljebb a várakozás készenlétét
ébreszthetjük föl.
SPIEGEL: De segíthetünk?
HEIDEGGER: Az első segítség valószínűleg a készenlétbe helyezés. Sem az ember által, sem az
ember nélkül nem lehet a világ az, ami, és olyan, amilyen. Nézetem szerint ez azzal függ össze,
hogy az, amit én egy régről ránk hagyományozott, sokrétű és most lejáratott kifejezéssel ,a
lét"-nek nevezek, az kinyilatkozásához, megőrződéséhez és kialakulásához rászorul az ember¬
re. A technika lényegét abban látom, amit gyakorta nevetséges és talán esetlen kifejezéssel
»all-vany”-nak (Ge-Stell) nevezek. Az áll-vány működése a következőt jelenti: z embert olyan
hatalom állítja maga elé, veszi igénybe és provokálja, amely a technika lényegében nyilatkozik
meg, és amit az ember nem ural. A gondolkodás nem is kíván többet, csak ehhez a belátáshoz
hozzásegíteni. A filozófia halálán van.
e 126 "