Page 125 [125]
OCR
II. A KÖZIGAZGATÁS TÁRSADALMI MEGÍTÉLÉSE A MODERN KORBAN zésében, az ehhez kapcsolódó, az etika és vallás szavait is értelmezni tudó , jogászi jog" kidolgozásában. — a bátorságra — A bátorság szembeszáll a nyilvánosság torzító tényeivel, a szokásokkal és automatizmusokkal. A bátorság erénye a felelős személy meggyőződését jelenti. A bátorság képessé tesz arra, hogy reménytelen helyzetekben is az igazságot képviseljük. — az aszkézisre — A megújulás nem történhet lemondás nélkül. Az embernek képesnek kell lennie a saját érdekei fölé emelkedni a saját örök és a közösség földi érdekei miatt. A Guardini által leírt három alaperény megvalósításához hosszú út vezet. Ezeket az erényeket el lehet sajátítani külső kényszer hatása alatt is. A háború, a káosz gyakran szül hősöket, aszkétákat, igazságra vágyókat." Jobb lenne azonban, ha az emberi tudás és belátás fényénél a következő generációk békés úton tudnák ezeket az erényeket megtanulni. A természetjogászok hasonló kiindulópontból próbálták a jogrendet, illetve a hatalom kérdését magyarázni. Mára a kérdés egy teljesen új aspektussal egészült ki: az ember felelőssége az általa létrehozott társadalmi alakulatok fenntarthatatlan magatartása miatt megkérdőjelezhetetlenné vált. Kétségtelen, hogy a jelenlegi gazdasági-társadalmi szerkezetek hoszszabb távon (néhány évtized) fenntarthatatlanok. 19: 06 s Nem vagyok hős. Hős az az osztrák parasztasszony, aki almát dobott nekünk, kiéhezett deportáltaknak. Ő önzetlenül tett valamit, amiért az életével fizetett akkor. A hős önként hoz áldozatot, s eközben mindvégig ártatlan. Az az SS-tiszt, aki, amíg a táborban voltunk fegyverével vert minket, majd az erőben, amikor senki nem látta, kenyeret adott nekünk, nem volt hős. Egyszerűen csak az emberség jeleit mutatta. De abban az időben még azok is nagyon kevesen voltak, akik ennyire is emberek tudtak lenni. Nagyon sokan közönyösek voltak, s ez a legroszszabb. Az I. világháborúban nagyon sok zsidó harcolt a fronton. Mennyiben volt más az ő hősiességük a II. világháború zsidóságának hősiességéhez képest? A háborúval kapcsolatban nem annyira a hősiességről, mint inkább az értelmetlenségről kell beszélni. A két nagy háború összefügg egymással. A nagyhatalmak rossz politikájának a következménye, hogy az eltompult, elszegényedett embereket rá lehetett venni, ne tiltakozzanak a diktatúrák megerősödése ellen. Nagyon kevesen voltak a hatalmas tömegekhez képest, akik a saját érdekeiket háttérbe szorítva, önzetlenül léptek fel a közösségért, akik ki merték mondani, nem mindegy, mi történik. Az emberek többsége közömbös volt. Azt mondták, mindez nem a mi dolgunk, miközben egyre embertelenebb lett a világ. Azt a néhány , hőst" pedig, aki szembeszállt, másként gondolkodott, megölték, tönkretették. A végére nem maradt más, mint a diktatúra. A zsidókérdésben érzéketlenek voltak a nagyhatalmak is, a tömegek is. Ezért győzedelmeskedhetett néhány őrült , érdeke". Az a tragédia, hogy ez hosszú éveken át folyhatott így." (Fisch, Robert O.: Hősök és Mártírok) * 124 +
