Page 125 [125]
II. A KÖZIGAZGATÁS TÁRSADALMI MEGÍTÉLÉSE A MODERN KORBAN
zésében, az ehhez kapcsolódó, az etika és vallás szavait is értelmezni
tudó , jogászi jog" kidolgozásában.
— a bátorságra — A bátorság szembeszáll a nyilvánosság torzító tényeivel,
a szokásokkal és automatizmusokkal. A bátorság erénye a felelős sze¬
mély meggyőződését jelenti. A bátorság képessé tesz arra, hogy re¬
ménytelen helyzetekben is az igazságot képviseljük.
— az aszkézisre — A megújulás nem történhet lemondás nélkül. Az em¬
bernek képesnek kell lennie a saját érdekei fölé emelkedni a saját örök
és a közösség földi érdekei miatt.
A Guardini által leírt három alaperény megvalósításához hosszú út vezet.
Ezeket az erényeket el lehet sajátítani külső kényszer hatása alatt is. A há¬
ború, a káosz gyakran szül hősöket, aszkétákat, igazságra vágyókat." Jobb
lenne azonban, ha az emberi tudás és belátás fényénél a következő generá¬
ciók békés úton tudnák ezeket az erényeket megtanulni.
A természetjogászok hasonló kiindulópontból próbálták a jogrendet,
illetve a hatalom kérdését magyarázni. Mára a kérdés egy teljesen új as¬
pektussal egészült ki: az ember felelőssége az általa létrehozott társadalmi
alakulatok fenntarthatatlan magatartása miatt megkérdőjelezhetetlenné
vált. Kétségtelen, hogy a jelenlegi gazdasági-társadalmi szerkezetek hosz¬
szabb távon (néhány évtized) fenntarthatatlanok.
19:
06
s Nem vagyok hős. Hős az az osztrák parasztasszony, aki almát dobott nekünk, kiéhezett depor¬
táltaknak. Ő önzetlenül tett valamit, amiért az életével fizetett akkor. A hős önként hoz áldo¬
zatot, s eközben mindvégig ártatlan. Az az SS-tiszt, aki, amíg a táborban voltunk fegyverével
vert minket, majd az erőben, amikor senki nem látta, kenyeret adott nekünk, nem volt hős.
Egyszerűen csak az emberség jeleit mutatta. De abban az időben még azok is nagyon kevesen
voltak, akik ennyire is emberek tudtak lenni. Nagyon sokan közönyösek voltak, s ez a legrosz¬
szabb.
Az I. világháborúban nagyon sok zsidó harcolt a fronton. Mennyiben volt más az ő hősiességük a II.
világháború zsidóságának hősiességéhez képest?
A háborúval kapcsolatban nem annyira a hősiességről, mint inkább az értelmetlenségről kell
beszélni. A két nagy háború összefügg egymással. A nagyhatalmak rossz politikájának a követ¬
kezménye, hogy az eltompult, elszegényedett embereket rá lehetett venni, ne tiltakozzanak a
diktatúrák megerősödése ellen. Nagyon kevesen voltak a hatalmas tömegekhez képest, akik a
saját érdekeiket háttérbe szorítva, önzetlenül léptek fel a közösségért, akik ki merték mondani,
nem mindegy, mi történik. Az emberek többsége közömbös volt. Azt mondták, mindez nem a
mi dolgunk, miközben egyre embertelenebb lett a világ. Azt a néhány , hőst" pedig, aki szem¬
beszállt, másként gondolkodott, megölték, tönkretették. A végére nem maradt más, mint a
diktatúra. A zsidókérdésben érzéketlenek voltak a nagyhatalmak is, a tömegek is. Ezért győze¬
delmeskedhetett néhány őrült , érdeke". Az a tragédia, hogy ez hosszú éveken át folyhatott így."
(Fisch, Robert O.: Hősök és Mártírok)
* 124 +