Oldal 118 [118]
OCR
A TÁRSADALMI KAPCSOLATOK vállal a közösség és a jövő generációinak élete érdekében, képes lehet a hatalom helyes értelmét megtalálni. A modernitásban az egyén autonómnak érezte magát, a szabadságát a polgári szabadságjogokban, illetve emberi jogokban fejezte ki. Ezek a jogok, noha megkérdőjelezhetetlenül fontosak, önmagukban mégsem elégségesek, ahogy azt a történelem keserű tapasztalatai mutatták — csak az egyéni ember, vagy a társadalom pillanatnyi értékeire, és nem az emberlét lényegére koncentrálnak. Úgy akarják az embert vagy a polgárt védeni, hogy sem a polgár, sem az ember fogalmának nem adják meg a világos meghatározását. Éppen emiatt válik egyre bizonytalanabbá az , elidegeníthetetlen emberi jog" értelmezése, hiszen még azt sem tudjuk, mi az ember. Ebből a tényből már most is súlyos problémák fakadnak például a genetikai kutatások területén, de ezek csak tovább fokozódnak akkor, amikor a gép és ember közti határvonal egyre jobban elmosódik. A jogtudomány és közigazgatás-tudomány ugyan a modern kor elvárásainak megfelelve eddig tartózkodott attól, hogy az ember és/vagy polgár definícióját megadja, de egyre világosabban látszik, hogy ez a feladat nem kerülhető el. Kénytelen lesz a jogalkotó is feltenni a kérdést: az ember az, s, aki lángol és mindent elszenesít" maga körül, vagy az, aki áldozatot vállal a saját örök és a közössége földi jövője érdekében? Ez a kijelentés ma tudománytalannak tűnik, valójában azonban egy új emberkép kialakításának kezdetét kellene hogy jelentse. Természetesen a modernitás is megpróbálta az ember és polgár fogalmát értelmezni, de mindezt csak erősen szűkítő értelemben, létrehozva a ,tömegembert", amely jól irányítható és könnyen , a gép működési rendjéhez""" igazítható, ahogy az 1940-es évek végén Guardini fogalmazott. Ezek az emberek nem abban az értelemben tömegemberek, hogy egy külső utasítás hatására egyformán cselekedtek, mint korábban például a rabszolgák. A modern ember belső identitásában lett tömegember, azaz lemondott saját transzcendens identitásáról és megismételhetetlenségéről, helyette felvéve a tiszta hús-vér valóságát. Ez az ember kiválóan alkalmas arra, hogy felvegye a társadalmi alrendszerek" által meghatározott irányokat, elfogadja azokat a feltételeket, amelyekbe a tudományosan szervezett társadalom kényszeríti. Itt kell megjegyeznünk, hogy ezeket a kereteket sem a hatvanas évek forradalminak tekintett mozgalmai, sem a posztmodern nem tudta áttör187 Guardini: Az újkor vége, 48. 188 Niklas Luhmann társadalomelmélete szerint az alrendszerek bináris kódok mentén szabályozottan működnek. * 117 +
