Oldal 118 [118]
A TÁRSADALMI KAPCSOLATOK
vállal a közösség és a jövő generációinak élete érdekében, képes lehet a ha¬
talom helyes értelmét megtalálni.
A modernitásban az egyén autonómnak érezte magát, a szabadságát
a polgári szabadságjogokban, illetve emberi jogokban fejezte ki. Ezek a jo¬
gok, noha megkérdőjelezhetetlenül fontosak, önmagukban mégsem elég¬
ségesek, ahogy azt a történelem keserű tapasztalatai mutatták — csak az
egyéni ember, vagy a társadalom pillanatnyi értékeire, és nem az emberlét
lényegére koncentrálnak. Úgy akarják az embert vagy a polgárt védeni,
hogy sem a polgár, sem az ember fogalmának nem adják meg a világos
meghatározását. Éppen emiatt válik egyre bizonytalanabbá az , elidegenít¬
hetetlen emberi jog" értelmezése, hiszen még azt sem tudjuk, mi az ember.
Ebből a tényből már most is súlyos problémák fakadnak például a genetikai
kutatások területén, de ezek csak tovább fokozódnak akkor, amikor a gép
és ember közti határvonal egyre jobban elmosódik.
A jogtudomány és közigazgatás-tudomány ugyan a modern kor elvárá¬
sainak megfelelve eddig tartózkodott attól, hogy az ember és/vagy polgár
definícióját megadja, de egyre világosabban látszik, hogy ez a feladat nem
kerülhető el. Kénytelen lesz a jogalkotó is feltenni a kérdést: az ember az,
s, aki lángol és mindent elszenesít" maga körül, vagy az, aki áldozatot vállal
a saját örök és a közössége földi jövője érdekében? Ez a kijelentés ma tudo¬
mánytalannak tűnik, valójában azonban egy új emberkép kialakításának
kezdetét kellene hogy jelentse.
Természetesen a modernitás is megpróbálta az ember és polgár fogalmát
értelmezni, de mindezt csak erősen szűkítő értelemben, létrehozva a ,tö¬
megembert", amely jól irányítható és könnyen , a gép működési rendjéhez"""
igazítható, ahogy az 1940-es évek végén Guardini fogalmazott. Ezek az
emberek nem abban az értelemben tömegemberek, hogy egy külső utasítás
hatására egyformán cselekedtek, mint korábban például a rabszolgák.
A modern ember belső identitásában lett tömegember, azaz lemondott
saját transzcendens identitásáról és megismételhetetlenségéről, helyette
felvéve a tiszta hús-vér valóságát. Ez az ember kiválóan alkalmas arra, hogy
felvegye a társadalmi alrendszerek" által meghatározott irányokat, elfo¬
gadja azokat a feltételeket, amelyekbe a tudományosan szervezett társada¬
lom kényszeríti.
Itt kell megjegyeznünk, hogy ezeket a kereteket sem a hatvanas évek
forradalminak tekintett mozgalmai, sem a posztmodern nem tudta áttör¬
187 Guardini: Az újkor vége, 48.
188 Niklas Luhmann társadalomelmélete szerint az alrendszerek bináris kódok mentén szabályo¬
zottan működnek.
* 117 +