Oldal 114 [114]
OCR
A TÁRSADALMI KAPCSOLATOK tosabbnak tartjuk, hogy a vallás és az erkölcs a megfelelő helyre kerüljön a hatalom erőterében is. Foucault szerint , A polícia egyetlen célja, hogy az embereket az ebben az életben élvezhető legnagyobb boldogság felé vezesse.”!”° Mikézben a hatalom—egyén viszony a legnagyobb belső és külső biztonságra törekszik, létrejön az a fajta képződmény, amelyben már nem az egyénekért van a hatalom, hanem a hatalom formálja az egyéneket. Ezt az állapotot hívja Foucault a ,panoptikum" állapotának. Az ember képét az állam alkotja, két tipológia szerint. Megfelel vagy nem felel meg az elvárásoknak? Ennek megfelelően kapja meg a normális / nem normális címkét. A társadalom feladata, hogy minél több legyen a , normális" polgár. Mivel ezt a feladatot már nem tudták megoldani a büntetőbíróságok, az egész társadalmat kellett átnevelőtáborrá alakítani, legalábbis Foucault szerint. A középkor büntető társadalmait felváltja a szociális ortopédia egy olyan formája, amely a korábbiaktól lényegesen eltérő hatalom- és társadalomtípushoz vezet, s melynek eszmei modelljét a Foucault által felfedezett, Jeremy Bentham-i panoptikum alkotta. A panoptikum egy gyűrű alakú építmény, amely egy udvart zár körül. Az udvar közepén egy torony áll. A gyűrű kis méretű cellákra oszlik, ezeknek kifelé és befelé is nyílik ablakuk. Mindegyik cellában egy személy tartózkodik, aki az intézmény céljától függően lehet írni tanuló gyermek, dolgozó munkás, jó útra térítendő fegyenc vagy tébolyától megszállott őrült. A középponti toronyban egy felügyelő foglal helyet. Mivel a cellákban kifelé és befelé egyaránt néznek ablakok, a felügyelők az összes fülkét átláthatják [...] ő mindent lát, míg őt senki sem láthatja [...] A panoptikum egy olyan társadalom és hatalmi működés utópiája, melyet jól ismerünk jelenlegi életünkben, végső soron tehát egy valóra vált utópia. A hatalommal rendelkezők — tanítók, munkavezetők, orvosok, pszichiáterek, börtönigazgatók -— szüntelen felügyelik az egyének életét, s a felügyelet mellett minden lehetőségük megvan arra, hogy egyfajta tudást állítsanak össze a megfigyelt személyekről [...] Az újfajta tudás , rendező elve" a norma, fő kérdése a normalitásra és a helyességre vonatkozik [...] itt egy új, gyökeresen más típusú tudás jön létre, a felügyeletre és a vizsgálatra (examen) jellemző tudás, mely az egyének élethossziglan tartó ellenőrzése segítségével biztosítja a normák érvé45 Michel Foucault: Omnes et Singulatim (Mindenkit és egyenként is): a ,politikai ész" kritikája felé (Előadások a Stanford Egyetemen, 1979) in Szakolczay Árpád - Gäthy Vera (szerk.): A modernség politikai-filozófiai dilemmái, a felvilágosodáson innen és túl. Michel Foucault írásaiból, Budapest, MTA Szociológiai Kutató Intézete, 1991, 43-114. e 113 "
