OCR Output

A TÁRSADALMI KAPCSOLATOK

tosabbnak tartjuk, hogy a vallás és az erkölcs a megfelelő helyre kerüljön
a hatalom erőterében is. Foucault szerint , A polícia egyetlen célja, hogy az
embereket az ebben az életben élvezhető legnagyobb boldogság felé vezes¬
se.”!”° Mikézben a hatalom—egyén viszony a legnagyobb belső és külső
biztonságra törekszik, létrejön az a fajta képződmény, amelyben már nem
az egyénekért van a hatalom, hanem a hatalom formálja az egyéneket. Ezt
az állapotot hívja Foucault a ,panoptikum" állapotának. Az ember képét az
állam alkotja, két tipológia szerint. Megfelel vagy nem felel meg az elvárá¬
soknak? Ennek megfelelően kapja meg a normális / nem normális címkét.
A társadalom feladata, hogy minél több legyen a , normális" polgár. Mivel
ezt a feladatot már nem tudták megoldani a büntetőbíróságok, az egész
társadalmat kellett átnevelőtáborrá alakítani, legalábbis Foucault szerint.

A középkor büntető társadalmait felváltja a szociális ortopédia egy olyan for¬
mája, amely a korábbiaktól lényegesen eltérő hatalom- és társadalomtípushoz
vezet, s melynek eszmei modelljét a Foucault által felfedezett, Jeremy Bentham-i
panoptikum alkotta. A panoptikum egy gyűrű alakú építmény, amely egy udvart
zár körül. Az udvar közepén egy torony áll. A gyűrű kis méretű cellákra oszlik,
ezeknek kifelé és befelé is nyílik ablakuk. Mindegyik cellában egy személy
tartózkodik, aki az intézmény céljától függően lehet írni tanuló gyermek, dol¬
gozó munkás, jó útra térítendő fegyenc vagy tébolyától megszállott őrült.
A középponti toronyban egy felügyelő foglal helyet. Mivel a cellákban kifelé és
befelé egyaránt néznek ablakok, a felügyelők az összes fülkét átláthatják [...] ő
mindent lát, míg őt senki sem láthatja [...] A panoptikum egy olyan társadalom
és hatalmi működés utópiája, melyet jól ismerünk jelenlegi életünkben, végső
soron tehát egy valóra vált utópia.

A hatalommal rendelkezők — tanítók, munkavezetők, orvosok, pszichiáterek,
börtönigazgatók -— szüntelen felügyelik az egyének életét, s a felügyelet mellett
minden lehetőségük megvan arra, hogy egyfajta tudást állítsanak össze a meg¬
figyelt személyekről [...] Az újfajta tudás , rendező elve" a norma, fő kérdése
a normalitásra és a helyességre vonatkozik [...] itt egy új, gyökeresen más típusú
tudás jön létre, a felügyeletre és a vizsgálatra (examen) jellemző tudás, mely az
egyének élethossziglan tartó ellenőrzése segítségével biztosítja a normák érvé¬

45 Michel Foucault: Omnes et Singulatim (Mindenkit és egyenként is): a ,politikai ész" kritikája
felé (Előadások a Stanford Egyetemen, 1979) in Szakolczay Árpád - Gäthy Vera (szerk.): A mo¬
dernség politikai-filozófiai dilemmái, a felvilágosodáson innen és túl. Michel Foucault írásaiból,
Budapest, MTA Szociológiai Kutató Intézete, 1991, 43-114.

e 113 "