Az állam is szervezet. A szervezettség által különbözik a néptől, a társadalom¬
tól. Az állam azon a területen, amelyre a hatalma kiterjed, az ott állandóan
vagy ideiglenesen (külföldiek) tartózkodó emberek együttélését szervezi és
szabályozza. Az államban élő nemzet nem ténylegesen egymás mellett élő
emberek formátlan tömege, mert akkor a bellum omnium contra omnes volna
az egymáshoz való viszonyuk szabályozója. Ellenkezőleg, az állam a szervezett¬
ségnek igen magas fokát mutatja és az összes emberekről, születésüktől halá¬
lukig, vagy megérkezésüktől eltávozásukig, nemcsak sok mindent tud, hanem
tőlük sok mindent el is vár. Az emberek az államban nem tehetnek bármit, nem
viselkedhetnek szeszélyük szerint. Nemcsak más emberekkel, hanem egy olyan
szervezettel is szemben állnak, amely tőlük mind saját maga, mind embertár¬
saik iránt is olyan magatartást követel, amelyben bizonyos cselekedetek ki
vannak zárva, legalább is tilosak, s mások elő vannak írva. Az emberek teljes
szabadságáról tehát nincs szó, nemcsak azért, mert erkölcsi vagy büntetőjogi
tilalmak szabnak korlátokat, hanem azért sem, mert a szervezet emberi együtt¬
élés ténye kötelez a másokra való tekintetre. Az embereket tehát az, hogy
szervezett állami életet élnek, kötelezi arra, hogy azokat a szabályokat betartsák,
amelyeket az állam azért állít fel velük szemben, mert csak neki van módja azok
megtartását is impériumával biztosítani. Az emberek az állammal szemben
sem különösen engedelmességi kötelezettséget nem vállaltak, mint a közhiva¬
talnokok, sem egyszerű engedelmességi kötelezettséget nem vállaltak, mint
Rousseau a Társadalmi szerződés-ben feltételezi, hanem engedelmességre
tényleg mégis kényszerülnek, mert nem szervei (Organpersönlichkeit), hanem
tagjai (Gliedpersönlichkeit) annak a szervezetnek, amelyet államnak hívunk.
Az állam az összes tagjaitól megkövetel olyan magatartást, amely a szervezet
fennállását és működését lehetővé teszi."