Oldal 79 [79]
OCR
II. A KÖZIGAZGATÁS TÁRSADALMI MEGÍTÉLÉSE A MODERN KORBAN Világos, hogy a fenntarthatóság olyan alapkérdés, amelyet nem lehet megkerülni, sem nemzeti, sem nemzetközi szinteken. Ebben a kontextusban kell újraértékelni a társadalom szerveződésének alapegységeit, a családot, az államot és az államok feletti szerveződéseket. Végső soron a lokális és a globális gondolkodásnak valamiféle egységéig kell eljutni az igazgatás területén is. Az emberiség jövőjét közvetlenül érintő kérdések, így az új technológiák alkalmazásából fakadó szabályozási feladatok is csak a résztvevők világos öntudatán alapuló együttműködések formájában végezhetők el. Ezeket a feladatokat nem lesz képes egyetlen állam sem önállóan ellátni, hiszen amíg nincs általánosan elfogadott szabályozás, a versenyben résztvevők a számukra leghatékonyabb utat fogják megkeresni. A , potyautasokat" azonban csak úgy lehet kiszűrni, ha a legkisebb közösségek is tisztában vannak a saját identitásukkal és a jövőjük jelentőségével. Egyértelműnek tűnik, hogy a kihívások hatalmasak, a megoldási módszerek körét feltétlenül bővíteni kell, hiszen az eddigi , korszerűsítések" nem vezettek fenntartható világhoz. A tudás egyre gyorsabban fejlődött és fejlődik a modern korban. Napjainkra ennek a tudásnak szembe kell néznie a teljes önpusztítás lehetőségével. Minden igazgatási cselekménynek arra kell törekednie, hogy az önpusztítást megakadályozza, a jövő generációk számára a lét lehetőségét békés úton biztosítsa. Az egyetemes tudásnak egy olyan új reflexiós szintre kell lépnie, amelyben a hatékonyságot növelő technikai optimalizálás és az emberi lét szeretetét szem előtt tartó humanizáció egyszerre van jelen. Természetesen nem elégséges az elméletek gyártása, meg kell vizsgálni a gyakorlati megoldási lehetőségeket is. Munkánkban új értelmezési horizontkent Romano Guardini hatalomértelmezését vesszük alapul.'” Az állam - figyelemmel az új kihívásokra — helyesen ismeri fel a közigazgatás súlyának szerepét és a kapcsolódó szabályozás fontosságát. Mára lényegében minden állami vezető számára rendelkezésre áll az az adatmennyiség, amelyet a diktátorok a történelemben csak komoly erőbejelentősek, a környezet terhelése folyamatosan nő (1990-ben 20, 2017-ben 32,5 milliárd tonna volt a CO; kibocsátás a világon). A nemzeti kormányok és a globális ipari cégek rövid-középtávú érdekek mentén kezelik a kérdést, annak ellenére, hogy teljesen egyértelmű a veszély: s Everyone knew — and we all still know. We know that the transformations of our planet, which will come gradually and suddenly, will reconfigure the political worldorder. We know that if we dont act or reduce emissions, we risk the collapse of civilization." Rich, Nathaniel: Losing Earth: The Decade We Almost Stopped Climate Change, The New York Times, 2018. augusztus 1., https://www.nytimes.com/interactive/2018/08/01/magazine/climate-change-losing-earth.html (Letöltés: 2018. augusztus 1.) 19 Guardini, Romano: Az újkor vége, Budapest, Vigilia, 1994. .78 +
