Oldal 71 [71]
II. A KÖZIGAZGATÁS TÁRSADALMI MEGÍTÉLÉSE A MODERN KORBAN
toktól sem riadok vissza. Az én becsvágyam az, hogy az olasz népet erőssé, gaz¬
daggá, naggyá és szabaddá tegyem [...] Kormányozni csak szeretettel lehet [...]
A politika is művészet. Lassú előkészületet kíván meg, azután azonban villám¬
gyors megértést és intuíciót. A művész belső ösztönszerűséggel alkotja meg
művét, a politikus pedig elhatározásaival, de mindkettő a szellem eszközeivel.
Mindkettő eszményi célt követ, amely izgatja és magával ragadja. Hogy népünk¬
nek bölcs törvényeket adjunk, művésznek kell lennünk."§
Felvetődik a kérdés, ennyi lelkesítő szó és áldozatos munka után miért szük¬
ségszerű a társadalmi összeomlás, legalábbis a második világháborús történeti
tapasztalataink alapján? Ugyanerre a kérdésre keresték a választ már az első
államelméletek is. Összefoglalásként Arisztotelész Politikájának meghatározá¬
sánál nehéz jobbat találni. Ő egyértelművé tette, hogy minden kormányzat at¬
tól lesz jó vagy rossz, hogy a vezető, illetve vezető csoport saját érdekeit vagy
a teljes közösség érdekeit tartja-e szem előtt. Természetesen a narratívák szint¬
jén minden vezető a nép felsőbbségét hirdeti. A zsarnok azonban — ahogy Mus¬
solini is, akiből egyébként egyáltalán nem hiányzott a filozófiai műveltség, hi¬
szen Nietzsche hatalomfelfogásáról írt tanulmányt és Hegelt fordított —
miközben talán azt is gondolta, a népet szolgálja, annak érdekében deformálta
a közigazgatási struktúrát, hogy az egyszerűen véghez vigye a személyes akara¬
tát. A zsarnok mindig megváltónak gondolja magát, nem hajlandó odafigyelni
másokra, arra, hogy az élet organikusan szerveződő valóság. A wisdom of
crowds" elvét soha nem szabad figyelmen kívül hagyni. Önmagában tehát az
igazgatás technikáinak fejlesztése, a szabályozás hatékonyságának növelése
kevés. Szükség van egy másik szempontra is, amely a másik emberre, a közös¬
ség érdekére fókuszál. Ezt nevezzük később a humanitás elvének.
Megdöbbentő, hogy a már többször idézett Közigazgatási Továbbképző
tananyaga, és az azokban elhangzottak 1939-ből milyen mértékben hason¬
lítanak a mai kérdésfelvetésekre. A diktátorok magasztalása mellett azonban
találunk az anyagban olyan szövegeket is, amelyek nem veszítették el aktu¬
alitásukat. Jellemzően ezek a szövegek nem politikusoktól, hanem olyan
jogtudósoktól származnak, mint Magyary Zoltán, vagy olyan egyházi
méltóságoktól, mint Ravasz László vagy Glattfelder Gyula. Ravasz írja:
18 Schüller-Piroli, Susanne: Mussolini über sich selbst, Neues Wiener Journal, 1937/jülius, No.
15.692, idezi Martonffy Käroly: Fejezetek a közigazgatäs racionalizäläsäböl, in Martonffy Käroly
(szerk.): A mai magyar szocidlpolitika, 208., http://mtda.hu/books/martonffy_karoly_a_mai_
magyar_szocialpolitika.pdf (Letöltes: 2018. jülius 12.)
119 Galton, Francis: Vox Populi, Nature, 1907. märcius 7., (https://doi.org/10.1038/075450a0). Az
elv szerint a közösség — megfelelő szervezettség esetén — intelligensebb lehet az egyénnél.
+ 70 +