vezet. Ezekben az esetekben nagyobb valószínűséggel érvényesül az egyen¬
lő mérték elve. Ahogy azonban korábban már kiderült, a valóság egésze nem
alakítható át , ténnyé", azaz az emberi élet bonyolultabb a puszta logikai
struktúránál. Maga Wittgenstein ismeri fel, hogy a valóság egésze mégsem
írható le egyértelműen. A mérések (számítások) bizonyossága csak a valóság
egy modelljében lehet érvényes. Nem tartható Wittgenstein Iractatusában
megfogalmazott kijelentés, amely szerint: (1.1) , A világ tények és nem dol¬
gok összessége" és (1.13) , A tények a logikai térben — ez a világ."
Napjainkra a mérésekkel a valóságot leíró ember igyekszik az
intencionalitás intézményi szintjeit is objektívvá tenni (azaz a társadalom
működését is objektívan mérni). A megismerés önmagára koncentráló
reflexivitása és hiperreflexivitása a mérés tárgyává próbálja tenni azokat
az intézményeket, amelyek a megismerés kollektív kereteit jelölik ki. Ezek
a mérések — mivel nagy adathalmazokból folyamatosan pontosítják önma¬
gukat — nagy valószínűséggel képesek a jövő folyamatai közül egyeseket
előrejelezni. Más kérdés, hogy minél többen vannak tudatában az előrejel¬
zési esélyeknek, úgy az előrejelzés , önbeteljesítő jóslatként" is képes mű¬
ködni, vagy épp ellenkezőleg, az egyének ellenállását váltja ki. Érdekes el¬
játszani a gondolattal, hogy a következő amerikai elnökválasztásra hogyan
hat majd a mesterséges intelligencia (MoglA) által ezideig nagyon jó
pontossággal (négyből négy alkalommal sikeres) előre megadott jóslat.
Gyakorlatilag az ember közösségi életére vonatkozóan minden adat
(tartózkodás helye, ideje, személyközi kapcsolatok, használt szavak, érdek¬
lődési terület a virtuális térben, pénzáramlás) elérhetővé vált. Képesek
vagyunk - pontosabban a mesterséges intelligenciák képesek — a társada¬
lom (intézmények) tagjainak kapcsolatait, szavait, pénzmozgásait naplózni,
mérni és elemezni. Intézményi szinten az ember minden vonatkozási
pontja mérhetővé vált. Pillanatnyilag elképzelhetetlen, hogy mindennek
milyen hatása lehet a jövőre nézve. Jó eséllyel létrejöhet a tudást koncent¬
ráló egységes és igazságos világ, de ugyanekkora eséllyel jöhet létre a tudást
kisajátító önző és igazságtalan tudásbirtoklás is. A közösség feladata, hogy
védje az adatait, amelyek személyesek, nyilvánossá tegye az adatait, amelyek
a közösséget védik, ne engedje, hogy bárki vagy bármi kisajátítsa az adat¬
feldolgozás lehetőségét. Meg kell küzdeni a mérés szabadságáért.
Ha pedig a mérés (adatok, mérőeszközök, eredmények) mindenki számá¬
ra elérhető lesz, az igazsághoz is közelebb kerülhet az egyén és a közösség.
A mérés során a mért mennyiséget jellemző mérőszám meghatározása
a cél, amelyhez megfelelő mérőeszköz megválasztása szükséges. A mérés
álláspontunk szerint a valóság leírásának, nem pedig létrehozásának az