Seite 40 [40]
A JOG, VALLÁS, ERKÖLCS FOGALMAINAK LÁTSZÓLAGOS KÖZÖS HALMAZA
A normák együttes alkalmazása
Látszólag kézenfekvő az a fejlődéstörténet, amellyel a mai jogértelmezésig
eljutunk. Eszerint a felfogás szerint a primitív ember először azt képzelte,
Isten a jogalkotó, egyúttal ő határozza meg az erkölcs szabályait is. Ezt
követte az az időszak, amelyben az emberek úgy gondolták, , Isten a ha¬
talmát delegálta" a fejedelemnek, aki Isten nevében lett jogalkotó és az
erkölcsök legfőbb őre."" Aztán a felvilágosult ember , kinőtt a kiskorúsá¬
gából", és először az észre, majd a hatalom és a pénz médiumára építve
létrehozza azt a jogot, amely lényegét tekintve magába foglalja a hit és az
erkölcs szabályait egyaránt. Az ezen a jogrenden túlmutató hitek és er¬
kölcsök pedig már nem jelentették a közösség érdemi dolgait.
Mára jutott el a gondolkodás odáig, hogy felismerje: tévút, ha a jog az
erkölcs és a vallás szabályait ki akarja váltani, vagy azokat egyszerűen ki
akarja zárni az érvényes normák világából. Ehelyett a feladat a háromféle
norma egyensúlyának a megtalálása, amelyben a jog, az erkölcs és a vallás,
mint három teljesen önálló, ám a közösséget alkotó emberben (találkozás¬
ban) összekapcsolt valóság alapozza meg a társadalmat. Ebben az esetben
nyugodtan elfogadhatjuk Luhmann kijelentését arra vonatkozólag, hogy
csak a jog képes megmondani, mi a jog és mi a jogtalanság, azonban azt is
világosan kell látni, hogy ehhez a jogfogalomhoz szükség van még egy
önálló erkölcs és vallásfogalomra is, hiszen ezek a fogalmak tudják meg¬
határozni azt, hogy ki az ember, akiért (és akitől) a jog is származik.
Amíg nyugaton a jog, erkölcs és vallás szétválasztása az utóbbi két fo¬
galom értelemből való kizárásához vezetett, addig a vallási jogokban ennek
fordítottja történt. A vallás olvasztotta magába a jog és erkölcs fogalmait,
vallási jog formájában. A kérdésben még mindig Max Webernek az 1900¬
as évek elején kidolgozott vallásfenomenológiája az irányadó, különösen
a kétkötetes Gazdaság és társadalom című munkájában megfogalmazottak,
amelyek a maga korukban valóban úttörő jelentőségűek voltak. A munka
kiemelkedő törekvése, hogy megpróbálta külön-külön értelmezni a vallás,
erkölcs, gazdaság jelentését.
A mai vallásközi párbeszédben is jelentős szerepe lehet annak, hogy
tisztázódjanak az egyes normák közti viszonyok. Meg kell tudni magya¬
rázni, hogy a muszlim vallásról keresztényre áttérő ember kivégzése nem
Isten akarata, hanem a közösség egy hibás önvédelmi mechanizmusa,
56 A hatalom és a vallás kérdéseinek összefüggéseiről: Eliade, Mircea: Vallási hiedelmek és eszmék
története, Budapest, Osiris, 1996.
+ 39 +