Seite 38 [38]
A JOG, VALLÁS, ERKÖLCS FOGALMAINAK LÁTSZÓLAGOS KÖZÖS HALMAZA
Árnyaltabb a helyzet az ortopraxis szintjén. Itt már korántsem a tiszta,
személyes , találkozás" határozza meg a viszonyokat, hanem háborúba
keveredik a hatalom akarása, az ész egyeduralma vagy a hit kizárólagossá¬
ga is. A vallási közösségek, az azonos szokású csoportok vagy éppen a po¬
litika résztvevői a saját rendszerük kódjai szerint igyekeznek minél nagyobb
hatalmat koncentrálni.
Ez persze folyamatosan azzal is jár, hogy az egyes normarendek egymás
közvetlen befolyásolására is törekszenek. A szokások, a lobbiérdekek hatnak
a politikára, a politika a vallási közösségekre, a vallási közösségek a szoká¬
sokra. Előfordulhat, hogy egyik vagy másik rendszer szinte teljes egészében
magába olvasztja a másikat. Így keletkeznek a vallásháborúk, vagy ettől
próbál meg kötelező érvényű lenni az értéksemleges erkölcs.
Hans Kelsen megállapítja, hogy a jog és az erkölcs között az egyetlen
közös vonás az lehet, hogy mindkettő norma, azonban tartalmilag nem
lehetnek azonosak, mivel szerinte több morál illetve abszolút igazságosság
létezhet. Csak egy vallás közbejötte abszolutizálhatná végérvényesen az
erkölcsöt és a jogot.? Ez viszont nem elvárható a modern társadalomban.
Mivel Kelsennél sem történt meg a világos elválasztás, sőt az igazságosság
és az erkölcs fogalmait tévedésből a vallás fogalma alá rendeli, eljut oda,
hogy minden mérce relativ. Az ember feladata pedig, hogy együtt tudjon
élni ezzel a relativitással. Ezzel a gondolattal egészen addig nem is volt
semmi baj, amíg nem diktátorok állították fel abszolútként saját relatív
erkölcsi mércéjüket például a második világháború alatt faji kérdésekben,
vagy amíg valamelyik egyházi közösség nem tekintette saját magát és val¬
lását egyedül üdvözítőnek, leigázva ezzel más kultúrákat. Az egyensúly
megőrzéséhez feltétlenül fontos a vallási, erkölcsi, jogi identitás világos
kijelölése és megőrzése. Ha gyengül az ortodoxia, értelmetlenségre van
ítélve az ortopraxis küzdelme.??
Ez olyan empirikus tény, amelyet semmilyen társadalmi diskurzusban
nem lehet figyelmen kívül hagyni.
52 Karácsony András: Jogfilozófia és társadalomelmélet, Budapest, Pallas Stúdió — Attraktor, 2000,
41. Sajátos, hogy az 1900-as évek első felében a jog és erkölcs elválasztását látták a jogpozitiviz¬
mus vívmányának; valójában nem elválasztásról volt szó, hanem arról, hogy a jog maga alá
próbálta gyűrni az erkölcsöt, elvéve ezen utóbbi társadalomformáló jelentőségét. Horváth Barna:
Az erkölcsi norma termeszete, Märiabesnyö-Gödöllö, Attraktor, 2005, 143-144.
53 A keresztények hite szerint a kereszténység győzelemre rendeltetett. Ehhez a győzelemhez a ke¬
reszten, a hiten és szereteten, nem a földi háborún át vezet az út. Ha keresztényként nem becsül¬
jük az életet, ha nincsenek utódaink, ha nem vállaljuk a keresztény küldetést, azok fognak dia¬
dalmaskodni, akik még a győztes háborúkban látják az üdvösségüket.
+ 37 +