Oldal 37 [37]
I. ALAPFOGALMAK
elengedhetetlen a társadalom számára. Az összehangolt működés — ahogyan
azt már megállapítottuk — nem jelentheti egyik vagy másik fogalom kizá¬
rását az értelem területéről, vagy éppenséggel az alárendeltséget. Egyetlen
egy vallás sem tarthatja fenn magának az igényt a társadalom jogi szabá¬
lyozására. De egyetlenegy jogrend sem gyarmatosíthatja a vallásokat az
emberi jogok álruhájában. Természetesen vannak minderre kísérletek,
eredmények azonban kevésbé láthatóak.
Lényeges tehát a világos megkülönböztetés: az ember nem tud vallás,
erkölcs és jog nélkül emberként élni. De sohasem gondolhatja azt sem, hogy
az Isten majd erkölcsöt vagy jogot ad közvetlenül, az ember közbejötte
nélkül, vagy éppen, hogy az erkölcs kiváltja az Istent, esetleg a jogrend
feleslegessé teszi az erkölcsöt vagy a vallást. Mindegyik fogalom a maga
tisztaságában a , találkozás" alapkategóriája. A vallás találkozás a , teljesen
mással", az erkölcs találkozás a Másikkal, a jog találkozás a jogosulttal/
kötelezettel.
Pontosan emiatt a világos distinkció miatt érthetetlen, hogy egy isten
miért küldene bárkit is szent vagy nem szent háborúba, vagy miért lenne
értelme azt gondolni, ha erkölcsös vagyok, a mennybe kerülök. Vagy ép¬
penséggel miért lenne erkölcsi kötelességem a jog megtartása?
Ezek olyan fogalmak, amelyek között nincs és nem is lehet közvetlen
összefüggés. Ezt a tisztaságot követeli meg az ortodoxia. Ezzel együtt viszont
az is teljesen világos, hogy a három fogalom csak együtt adja a , találkozás",
a valóságos élet teljességét az ortopraxisban."
Az ortodoxia szintjén elemzett fogalmakat meg kell hagyni a maguk
tisztaságában, ezzel elkerülve az olyan kijelentéseket, hogy a vallások a há¬
ború forrásai, az erkölcs relatív, vagy nincs igazság."
50 A kérdést részletesen elemzi Szemjon L. Frank: A társadalom szellemi alapjai, Budapest, Kairosz,
2005, 213-245.).
»lgy tehat azt, ami mds erények cselekedeteiben helyes, amire az erény mint sajatos targydra
irányul, kizárólag a cselekvőhöz viszonyítva kapjuk meg. Azt pedig, ami az igazságos cseleke¬
5
detben helyes, a cselekvőhöz való viszonyítás nélkül, máshoz viszonyítva állapíthatjuk meg: azt
mondjuk ugyanis igazságos cselekvésnek, ami valamilyen egyenlőség szerint megfelel a másik¬
nak, például a jogos bér kifizetése a nyújtott szolgáltatásért. Így tehát azt mondjuk igazságosnak,
mintegy az igazságosság helyességét tartalmazónak, amire az igazságos cselekedet irányul, nem
véve figyelembe, hogy miképpen jön létre a cselekvőtől. De más erények esetében a helyes csak
annak alapján állapítható meg, hogy miképpen ered a cselekvőtől. Ezért az igazságosság tárgya,
amit igazságosnak mondunk, sajátosan, más erényeknél jobban önmaga szerint határozható meg.
Ez pedig a jog. Tehát nyilvánvaló, hogy a jog az igazságosság tárgya." (Aguinói Szent Tamás:
A Summa Theologiae, II-II, q. LVIL 1.)
+ 36 +