OCR
AZ ALAPVETŐ NORMARENDEK: JOG, VALLÁS, ERKÖLCS lehetőségének respektálására is. Ennek a magasabb érzelmi szintű megfelelője a felelősségtudat és a szeretet. Az igazi erkölcs nem egy egyszerű „en-te” viszony, hanem komplex , mi" kapcsolat. Az erkölcs társadalmi ortopraxisa az erkölcs gyakorlati megvalósulása, a szokás." Az , így szoktuk, így van rendjén" magatartás vezet az erkölcsi normák definiálásához, az erkölccsel ellentétes cselekedetek szankcionálásához, vagy éppenséggel a szakmai etikai kódexekhez, amelyek gyakran inkább jogpótlékok, semmint igazi erkölcsi tartalmú szabályok. Az erkölcs társadalmi ortopraxisában megjelenik, hogy az erkölcs egyszerre szabályozza az egyén és a közösség , belső magatartását", és ad egyfajta ,külső elvárás" keretet is. A szokásról való diskurzus, a szokások különbözősége lazítja fel az erkölcs eredeti jelentését." Az, hogy a normák szabályozása vagy az élet gyakorlata felől közelítünk egy adott, erkölcsi döntést igénylő kérdéshez, adja a normatív és nem normatív etikák közti különbséget. A normatív etikák érvelését továbbgondolva vélhetjük, hogy az erkölcs akár a jog által kiváltható is lehetne, hiszen mindkettő alapja a kötelesség. A valóságban azonban nagy különbség van aközött, hogy ez a kötelesség az egyén belső meggyőződéséből (mit KELL tennem?), vagy a szankciótól fakadó félelemből fakad-e (mit LEHET tennem)? Valójában az erkölcs gyakorlata mindig az élethez rugalmasan alkalmazható kötelességet jelent. A jog mint igazságos rend A jog ortodoxia szintjén való definíciójának megtalálása nagyon nehéz feladat, hiszen a , mi a jog" kérdésre nincs egységes válasz. Éppen ezért most a jogot, mint igazságos rendet értelmezzük. Abban az esetben, ha a jogpozitivizmus oldaláról közelítve a jogot önmagából akarnánk levezetni, ki kellene jelentenünk, hogy a jognak egyáltalán nincs — és nem is lehet — társadalmi ortodoxiát érintő szintje. Ezzel szemben azt állítjuk, hogy az , akarat nem öncélúan vezeti pórázon az értelmet", hanem azért, hogy a társadalom igazságos legyen. A jog az igazságosságra irányított 10 Fogalmi kiindulópontként úgy foglalhatjuk össze az erkölcs fogalmát, mint a társadalom közösségének bevett meggyőződéseit, normáit és értékeit tagjai viselkedéseit illetően a jó és a rossz, a helyes és helytelen dimenziójában. Nem szószerinti idézet, lásd: Pokol Béla: Társadalomtudományi trilógia, Budapest, Telemedia Network Bt., 2008, 45. “| Azt a magatartási szabályt, amit egy mai társadalomban kényszerűen követni kell, ma már nem az erkölcsi normák mondják ki, hanem a jog szabályai. Nem szószerinti idézet, uo., 45. + 33 +