AZ ALAPVETŐ NORMARENDEK: JOG, VALLÁS, ERKÖLCS
lehetőségének respektálására is. Ennek a magasabb érzelmi szintű megfe¬
lelője a felelősségtudat és a szeretet. Az igazi erkölcs nem egy egyszerű
„en-te” viszony, hanem komplex , mi" kapcsolat.
Az erkölcs társadalmi ortopraxisa az erkölcs gyakorlati megvalósulása,
a szokás." Az , így szoktuk, így van rendjén" magatartás vezet az erkölcsi
normák definiálásához, az erkölccsel ellentétes cselekedetek szankcioná¬
lásához, vagy éppenséggel a szakmai etikai kódexekhez, amelyek gyakran
inkább jogpótlékok, semmint igazi erkölcsi tartalmú szabályok.
Az erkölcs társadalmi ortopraxisában megjelenik, hogy az erkölcs egy¬
szerre szabályozza az egyén és a közösség , belső magatartását", és ad egy¬
fajta ,külső elvárás" keretet is. A szokásról való diskurzus, a szokások
különbözősége lazítja fel az erkölcs eredeti jelentését." Az, hogy a normák
szabályozása vagy az élet gyakorlata felől közelítünk egy adott, erkölcsi
döntést igénylő kérdéshez, adja a normatív és nem normatív etikák közti
különbséget. A normatív etikák érvelését továbbgondolva vélhetjük, hogy
az erkölcs akár a jog által kiváltható is lehetne, hiszen mindkettő alapja
a kötelesség. A valóságban azonban nagy különbség van aközött, hogy ez
a kötelesség az egyén belső meggyőződéséből (mit KELL tennem?), vagy
a szankciótól fakadó félelemből fakad-e (mit LEHET tennem)? Valójában
az erkölcs gyakorlata mindig az élethez rugalmasan alkalmazható köteles¬
séget jelent.
A jog mint igazságos rend
A jog ortodoxia szintjén való definíciójának megtalálása nagyon nehéz
feladat, hiszen a , mi a jog" kérdésre nincs egységes válasz. Éppen ezért
most a jogot, mint igazságos rendet értelmezzük. Abban az esetben, ha
a jogpozitivizmus oldaláról közelítve a jogot önmagából akarnánk leve¬
zetni, ki kellene jelentenünk, hogy a jognak egyáltalán nincs — és nem is
lehet — társadalmi ortodoxiát érintő szintje. Ezzel szemben azt állítjuk,
hogy az , akarat nem öncélúan vezeti pórázon az értelmet", hanem azért,
hogy a társadalom igazságos legyen. A jog az igazságosságra irányított
10 Fogalmi kiindulópontként úgy foglalhatjuk össze az erkölcs fogalmát, mint a társadalom közös¬
ségének bevett meggyőződéseit, normáit és értékeit tagjai viselkedéseit illetően a jó és a rossz,
a helyes és helytelen dimenziójában. Nem szószerinti idézet, lásd: Pokol Béla: Társadalomtudo¬
mányi trilógia, Budapest, Telemedia Network Bt., 2008, 45.
“| Azt a magatartási szabályt, amit egy mai társadalomban kényszerűen követni kell, ma már nem
az erkölcsi normák mondják ki, hanem a jog szabályai. Nem szószerinti idézet, uo., 45.