Oldal 23 [23]
OCR
I. ALAPFOGALMAK ahol a kormányozni / ellenzékben lenni bináris kód mentén működik a gondolkodás, a mérhetőség kritériuma pedig a hatalom gyakorlásának a mértéke. A jogban a jogos/jogtalan a kód (akkor is, ha néha tévesen igazságos/igazságtalannak is nevezik), a médium pedig a jognak való megfelelés. Mindez legfeljebb valami , eljárási igazságosságot" jelenthet csak. További alrendszerek Luhmannál a tudomány, a nevelés és a vallás. Mindegyik a maga zárt kódja szerint működik, anélkül, hogy létezne egy, az egész társadalmat átfogó, egyetemes értékrendszer.? Az erkölcs Luhmann értelmezésében a társadalmi alrendszerekben szerepét vesztett személy diszfunkciója, elsősorban azért, mert az erkölcs jelensége magát az egész embert, és nem annak társadalmi szerepét helyezi előtérbe. Éppen emiatt az erkölcs megjelenése konfliktusos lehet. Az átfogó társadalmi erkölcs egy olyan valóságban, amely a környezetben működő zárt alrendszerek világa, aligha lehetséges. Sőt, mint láttuk, akár még kifejezetten veszélyesnek is tekinthető esetleges megjelenése, hiszen olyan (szubjektív) ködokat visz be „parazitakent” az alrendszerbe, ami annak nem sajätja. Luhmann egy olyan vilägtärsadalmat képzel el, amelyben az alrendszerek szerepei megemésztik az egyes csoportok erkölcsi vívmányait. Nincs és nem is lehet eszerint az elmélet szerint például családi, nemzeti, vallási fogalmakhoz kapcsolódó átfogó erkölcs. Talán akkor, ha az alrendszer diszfunkciót mutat (például elfogult a bíró a jog alrendszerében), lehet visszautalni az erkölcsre. Bár ezt a kérdést is inkább a jognak magának kellene kezelnie az erkölcs normarendjének előhúzása helyett, a rendszerelmélet szerint. Nagyon nagy veszélyt rejt magában, ha magát az embert kizárólag a társadalmi szerepei mentén akarjuk értelmezni. Az ember (egyéni és közösségi létében) az, aki ugyan részt vesz az alrendszerek által kódolt szerepekben, azonban a szerepek nem vehetik el az ember erkölcsi a priori adottságait, és a szerepeitől független morális felelősségét. Az ember lényegének megértése és tisztelete nélkül nem lehet hosszútávon működő alrendszereket építeni. (Nem lehet egy bíróval szemben kifogás, hogy erkölcsi meggyőződése, vallása van, mint ahogy láttuk ezt Amy Coney Barrett főbíró esetében.) Amennyiben az alrendszerek működésének mérhetőségére helyezzük a hangsúlyt, elveszítjük annak lehetőségét, hogy magát az embert, mint a mérhetőségen túlmutatót lássuk. Önmagában nem segít ezen az sem, ha 25 Anzenbacher, Arno: Keresztény társadalometika, Budapest, Szent István Társulat, 2001, 104. + 22e
