Oldal 23 [23]
I. ALAPFOGALMAK
ahol a kormányozni / ellenzékben lenni bináris kód mentén működik
a gondolkodás, a mérhetőség kritériuma pedig a hatalom gyakorlásának
a mértéke. A jogban a jogos/jogtalan a kód (akkor is, ha néha tévesen igaz¬
ságos/igazságtalannak is nevezik), a médium pedig a jognak való megfele¬
lés. Mindez legfeljebb valami , eljárási igazságosságot" jelenthet csak. To¬
vábbi alrendszerek Luhmannál a tudomány, a nevelés és a vallás. Mindegyik
a maga zárt kódja szerint működik, anélkül, hogy létezne egy, az egész
társadalmat átfogó, egyetemes értékrendszer.?
Az erkölcs Luhmann értelmezésében a társadalmi alrendszerekben
szerepét vesztett személy diszfunkciója, elsősorban azért, mert az erkölcs
jelensége magát az egész embert, és nem annak társadalmi szerepét helye¬
zi előtérbe. Éppen emiatt az erkölcs megjelenése konfliktusos lehet. Az
átfogó társadalmi erkölcs egy olyan valóságban, amely a környezetben
működő zárt alrendszerek világa, aligha lehetséges. Sőt, mint láttuk, akár
még kifejezetten veszélyesnek is tekinthető esetleges megjelenése, hiszen
olyan (szubjektív) ködokat visz be „parazitakent” az alrendszerbe, ami
annak nem sajätja.
Luhmann egy olyan vilägtärsadalmat képzel el, amelyben az alrendsze¬
rek szerepei megemésztik az egyes csoportok erkölcsi vívmányait. Nincs
és nem is lehet eszerint az elmélet szerint például családi, nemzeti, vallási
fogalmakhoz kapcsolódó átfogó erkölcs. Talán akkor, ha az alrendszer
diszfunkciót mutat (például elfogult a bíró a jog alrendszerében), lehet
visszautalni az erkölcsre. Bár ezt a kérdést is inkább a jognak magának
kellene kezelnie az erkölcs normarendjének előhúzása helyett, a rendszer¬
elmélet szerint.
Nagyon nagy veszélyt rejt magában, ha magát az embert kizárólag a tár¬
sadalmi szerepei mentén akarjuk értelmezni. Az ember (egyéni és közös¬
ségi létében) az, aki ugyan részt vesz az alrendszerek által kódolt szerepek¬
ben, azonban a szerepek nem vehetik el az ember erkölcsi a priori
adottságait, és a szerepeitől független morális felelősségét. Az ember lénye¬
gének megértése és tisztelete nélkül nem lehet hosszútávon működő al¬
rendszereket építeni. (Nem lehet egy bíróval szemben kifogás, hogy erköl¬
csi meggyőződése, vallása van, mint ahogy láttuk ezt Amy Coney Barrett
főbíró esetében.)
Amennyiben az alrendszerek működésének mérhetőségére helyezzük
a hangsúlyt, elveszítjük annak lehetőségét, hogy magát az embert, mint
a mérhetőségen túlmutatót lássuk. Önmagában nem segít ezen az sem, ha
25 Anzenbacher, Arno: Keresztény társadalometika, Budapest, Szent István Társulat, 2001, 104.
+ 22e