Oldal 20 [20]
OCR
K6zj6 Es MAGANJO az önreferenciális társadalmi rendszerek is mindent a saját játékszabályaik szerint értékelnek. Az igazságosságnak ilyen módon nincs - és nem is lehet — általános kritériuma. Ennek az álláspontnak az alapja az az ismereteleméleti megközelítés, amely szerint az ismeret határai a megismerhetőség határait is jelentik egyúttal. Az ún. transzcendentális módszer szerint a tudásunk nem egyszerűen leírja, hanem megismerhetőként megalkotja a világot. Eszerint a megközelítés szerint a világ külső centruma nem fellelhető, megfigyelni a megismerésen kívüli külső szempontból nem lehet, a megismerés belső működésére kell tehát koncentrálni. A kérdés nem lehet az, hogy mit tudok megismerni (pl. van-e igazságosság), hanem az, hogy milyen szabályok szerint működik a megismerés (pl. miért gondolok valamit igazságosnak). Mivel a megismert valóságom függ attól, hogy milyen módon ismerek meg, a megismerés soha nem lehet objektív. Emiatt a szükségszerű bizonytalanság miatt az igazság kérdése legfeljebb a költőket foglalkoztathatja. A jogon kívül nem létezik jog, a jog önálló, a környezetéhez képest nincs sem inputja, sem outputja. Igazságról legfeljebb akkor beszélhetünk, ha a jog valamit tételezetten igazságnak nevez, egyébként viszont nem. Világunk, olyan kognitiv vilag (Baudrillard szavaval: szimulakrum),”” amelyben a megismerés teremti az új létterületeket. Ez a kognitív világ zárt, a műveleteit a saját játékszabályai szerint végzi. Az agy a maga működési elvei mentén a világot nem reprezentálja, hanem konstruálja. Éppen ezért a környezet már nem jelenthet önmagában semmit, nem állíthatja sem a szépet, sem a jót, sem az igazat. Ezek a kategóriákat meghaladó fogalmak nem vonatkoznak semmilyen külső valóságra, egyszerűen az emberi ismeretnek, mint funkcionálisan zárt tevékenységnek a termékei. A megkonstruált világot a nyelv leírja. Ebben a valóságban a tudás nem a tudati tartalom megfeleltetése a világnak (adeguatio rei et intellectus), hanem a zárt rendszer (emberi ismeret) evolúciós teljesítménye az objektivitás igénye és lehetősége nélkül. A katasztrófa akkor következik be, ha ez az evolúciós teljesítmény teljes egészében elveszíti a reflektált kapcsolatát a külvilággal. Az értelem a maga számára virtuális világokat konstruál, mindeközben a nyugati ember természetes reprodukciós képessége csökken," az ökológiai lábnyoma hatványozottan nő, a nyugati mintájú társa” Baudrillard, Jean: A szimulakrum elsöbbsege, https://hu.scribd.com/document/75327861/JeanBaudrillard-A-szimulakrum-els%C5%91bbsege (Letéltés: 2020. augusztus 10.) 18 Birher Nándor: Az igazságosság és a túlélés kérdéseiről, in Säntäne Szakäly Zsuzsanna (szerk.): Jog, erkölcs, etika, Budapest, Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, 2017, 9—22. + 19 +
