Oldal 20 [20]
K6zj6 Es MAGANJO
az önreferenciális társadalmi rendszerek is mindent a saját játékszabálya¬
ik szerint értékelnek. Az igazságosságnak ilyen módon nincs - és nem is
lehet — általános kritériuma.
Ennek az álláspontnak az alapja az az ismereteleméleti megközelítés,
amely szerint az ismeret határai a megismerhetőség határait is jelentik
egyúttal. Az ún. transzcendentális módszer szerint a tudásunk nem egy¬
szerűen leírja, hanem megismerhetőként megalkotja a világot. Eszerint
a megközelítés szerint a világ külső centruma nem fellelhető, megfigyelni
a megismerésen kívüli külső szempontból nem lehet, a megismerés belső
működésére kell tehát koncentrálni.
A kérdés nem lehet az, hogy mit tudok megismerni (pl. van-e igazságos¬
ság), hanem az, hogy milyen szabályok szerint működik a megismerés (pl.
miért gondolok valamit igazságosnak). Mivel a megismert valóságom függ
attól, hogy milyen módon ismerek meg, a megismerés soha nem lehet ob¬
jektív. Emiatt a szükségszerű bizonytalanság miatt az igazság kérdése
legfeljebb a költőket foglalkoztathatja.
A jogon kívül nem létezik jog, a jog önálló, a környezetéhez képest nincs
sem inputja, sem outputja. Igazságról legfeljebb akkor beszélhetünk, ha
a jog valamit tételezetten igazságnak nevez, egyébként viszont nem. Vilá¬
gunk, olyan kognitiv vilag (Baudrillard szavaval: szimulakrum),”” amelyben
a megismerés teremti az új létterületeket. Ez a kognitív világ zárt, a műve¬
leteit a saját játékszabályai szerint végzi. Az agy a maga működési elvei
mentén a világot nem reprezentálja, hanem konstruálja. Éppen ezért a kör¬
nyezet már nem jelenthet önmagában semmit, nem állíthatja sem a szépet,
sem a jót, sem az igazat. Ezek a kategóriákat meghaladó fogalmak nem
vonatkoznak semmilyen külső valóságra, egyszerűen az emberi ismeretnek,
mint funkcionálisan zárt tevékenységnek a termékei.
A megkonstruált világot a nyelv leírja. Ebben a valóságban a tudás nem
a tudati tartalom megfeleltetése a világnak (adeguatio rei et intellectus),
hanem a zárt rendszer (emberi ismeret) evolúciós teljesítménye az objek¬
tivitás igénye és lehetősége nélkül. A katasztrófa akkor következik be, ha
ez az evolúciós teljesítmény teljes egészében elveszíti a reflektált kapcsola¬
tát a külvilággal. Az értelem a maga számára virtuális világokat konstruál,
mindeközben a nyugati ember természetes reprodukciós képessége csök¬
ken," az ökológiai lábnyoma hatványozottan nő, a nyugati mintájú társa¬
” Baudrillard, Jean: A szimulakrum elsöbbsege, https://hu.scribd.com/document/75327861/Jean¬
Baudrillard-A-szimulakrum-els%C5%91bbsege (Letéltés: 2020. augusztus 10.)
18 Birher Nándor: Az igazságosság és a túlélés kérdéseiről, in Säntäne Szakäly Zsuzsanna (szerk.):
Jog, erkölcs, etika, Budapest, Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, 2017, 9—22.
+ 19 +