Oldal 19 [19]
OCR
I. ALAPFOGALMAK A működőképes társadalom modern modellje Felvetődik a kérdés, értelmezhető-e még a modern társadalomban az igazságosság objektív fogalma? Már maga Platón is felhívta arra a figyelmet, hogy az igazságosságot lehet rosszul is definiálni. Például, ha azt gondoljuk, az igazságosság csak ránk vonatkozik, másokra viszont nem kell alkalmaznunk, azaz a barátnak segítsünk, de az ellenségnek ártsunk. Márpedig az igazságos nem árthat senkinek. Ugyanígy nem tekinthetjük igazságosnak azt sem, ami egyszerűen csak hasznos, vagy az erősebbnek előnyös. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy egyáltalán ne lenne igazságosság. Napjaink gondolkodása mégis inkább a Platón által tévútként jellemzett igazságosságfogalmakból indul ki. Igazságos az, ami nekem jó. Igazságos az, ami hasznos. Vagy még egyszerűbb kijelenteni, nincs igazság és igazságosság sem — beleesve Nietzsche hibájába, és abba a hibába, amelyet a bölcsességi irodalom a Bibliában már Krisztus születése előtt legalább száz évvel megfogalmazott." Ha viszont elfogadjuk, hogy nincs igazságosság (igazság), hogyan működhet a társadalom? Erre a kérdésre a választ a Niklas Luhmann által képviselt funkcionalizmus adja meg legvilágosabban." Más kérdés, hogy ez a világos válasz valóban olyan társadalmat ír-e le, amely a fenntartható emberi életre alkalmas. Luhmann szerint a társadalmi alrendszerek saját szabályaik mentén (binárisan kódoltan), önmagukban, zártan működnek. A társadalom funkcióinak az összessége. Az emberek közössége az egyének által ellátott szerepek összessége. Az egyén egyénként, legfeljebb önmagának lehet fontos, az igazán lényeges a társadalmi alrendszerben betöltött funkciója. A hivatal, a szerep, a funkció megelőzi az egyént. Amit , önmegvalósításnak" hívunk, nem más, mint bizonyos kapcsolatokért, funkciókért, karrierért vívott harc, amelyben az egyén a többiek számára csak a szerepe és kapcsolódása miatt lehet lényeges. Ahogy láttuk, a funkcionalizmus elmélete felhívta a figyelmet arra, hogy az egyéneken túlmutató társadalmi szerveződések önreferenciálisak. Önreferenciális az az egység, amelyben az egység önmaga számára — függetlenül mások, vagy más rendszer megfigyelési perspektívájától — jelenik meg. Az önreferenciális rendszer a saját szabályai szerint , dolgozza fel" a külvilágot. Ahogy az élőlények is , saját magukká" alakítják a táplálékot, 5 , Számunkra a hatalom legyen az igazságosság mércéje, mert a gyenge nem ér semmit." (Bölcs 2,11.) 16 Luhmann, Niklas: Bevezetés a rendszerelméletbe, Budapest, Gondolat, 2006, 43-183. + 18 ¢
