Oldal 19 [19]
I. ALAPFOGALMAK
A működőképes társadalom modern modellje
Felvetődik a kérdés, értelmezhető-e még a modern társadalomban az igaz¬
ságosság objektív fogalma? Már maga Platón is felhívta arra a figyelmet,
hogy az igazságosságot lehet rosszul is definiálni. Például, ha azt gondol¬
juk, az igazságosság csak ránk vonatkozik, másokra viszont nem kell al¬
kalmaznunk, azaz a barátnak segítsünk, de az ellenségnek ártsunk. Már¬
pedig az igazságos nem árthat senkinek. Ugyanígy nem tekinthetjük
igazságosnak azt sem, ami egyszerűen csak hasznos, vagy az erősebbnek
előnyös.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy egyáltalán ne lenne igazságosság.
Napjaink gondolkodása mégis inkább a Platón által tévútként jellemzett
igazságosságfogalmakból indul ki. Igazságos az, ami nekem jó. Igazságos
az, ami hasznos. Vagy még egyszerűbb kijelenteni, nincs igazság és igaz¬
ságosság sem — beleesve Nietzsche hibájába, és abba a hibába, amelyet
a bölcsességi irodalom a Bibliában már Krisztus születése előtt legalább
száz évvel megfogalmazott."
Ha viszont elfogadjuk, hogy nincs igazságosság (igazság), hogyan mű¬
ködhet a társadalom? Erre a kérdésre a választ a Niklas Luhmann által
képviselt funkcionalizmus adja meg legvilágosabban." Más kérdés, hogy
ez a világos válasz valóban olyan társadalmat ír-e le, amely a fenntartható
emberi életre alkalmas. Luhmann szerint a társadalmi alrendszerek saját
szabályaik mentén (binárisan kódoltan), önmagukban, zártan működnek.
A társadalom funkcióinak az összessége. Az emberek közössége az egyének
által ellátott szerepek összessége. Az egyén egyénként, legfeljebb önmagá¬
nak lehet fontos, az igazán lényeges a társadalmi alrendszerben betöltött
funkciója. A hivatal, a szerep, a funkció megelőzi az egyént. Amit , önmeg¬
valósításnak" hívunk, nem más, mint bizonyos kapcsolatokért, funkciókért,
karrierért vívott harc, amelyben az egyén a többiek számára csak a szerepe
és kapcsolódása miatt lehet lényeges.
Ahogy láttuk, a funkcionalizmus elmélete felhívta a figyelmet arra, hogy
az egyéneken túlmutató társadalmi szerveződések önreferenciálisak.
Önreferenciális az az egység, amelyben az egység önmaga számára — füg¬
getlenül mások, vagy más rendszer megfigyelési perspektívájától — jelenik
meg. Az önreferenciális rendszer a saját szabályai szerint , dolgozza fel"
a külvilágot. Ahogy az élőlények is , saját magukká" alakítják a táplálékot,
5 , Számunkra a hatalom legyen az igazságosság mércéje, mert a gyenge nem ér semmit." (Bölcs
2,11.)
16 Luhmann, Niklas: Bevezetés a rendszerelméletbe, Budapest, Gondolat, 2006, 43-183.
+ 18 ¢