Oldal 8 [8]
ELŐSZÓ
Három évvel ezelőtt a Károli Gáspár Református Egyetem Jogtörténeti,
Jogelméleti és Egyházjogi Tanszékének munkatársai — kapcsolódva
a Nemzeti Közszolgálati Egyetem pályázati projektjéhez — a közigazga¬
tási bíráskodás hazai történetének elvi alapú, átfogó elemzésére vállal¬
koztak. A kutatási terv tartalmának meghatározásában szerepet játszott,
hogy az aktuális törvényhozási feladatok között előkelő helyen szerepelt
a szervezetileg önálló közigazgatási bíráskodás megvalósításának gon¬
dolata. Szakmai közösségünk esélyt látott arra, hogy szerepünk lehet a 19.
századi jogállamiságért folytatott egykori modernizáló törekvések be¬
mutatásában, és a régen várt intézményi reform tartalmának alakításában
is. A kutatás ezzel együtt tudományos igényű volt, a közigazgatási jog¬
védelem hazai múltját, hivatásrendi és aktuális dogmatikai kérdéseit
fogta át.
A közigazgatási jogvédelem magyarországi kialakulása és intézménye¬
sülése azóta is egyike a sokat vitatott közigazgatás-dogmatikai és bírásko¬
dáselméleti kérdéseknek. Kutatócsoportunk új dimenziókat keresve a tör¬
téneti fejlődés ívét napjainkig kívánta kiterjeszteni. Célzott tudományos
analízisünk tárgyszerű megközelítést ígért: kiterjedt olyan levéltári forrás¬
bázisok feldolgozására is, amelyek érintetlenek voltak, és vizsgálat alá
vonta a lényegében feldolgozatlan legújabb kori, 1945 utáni időszakot is.
Az Alaptörvény R) cikk (3) bekezdésének történeti alkotmányunk vív¬
mányaira történő utalása tudományos programunknak aktuális közpoliti¬
kai fontosságot tulajdonított. Ezért is vizsgáltuk, hogy a hazai közigazga¬
tási bíráskodásra vonatkozó törvények (1883. évi XLIII., 1896. évi XXVI.
tc.) történelmi alkotmányunk részét képezik-e, továbbá azt is, hogy e
normák a korabeli terminológia szerint alap- vagy sarkalatos törvénynek
tekinthetők-e. A kutatás keretében kísérletet tettünk egy alkotmányossági
vívmány-teszt összeállítására.