Seite 220 [220]
EPILÓGUS
termi párviadala azonban ékes példája annak is, hogy a dikastérionok
a mindennapos politikai csatározások színhelyévé váltak. Jelen vizsgálódás
szempontjából azonban nem annyira a politikai felhang, hanem inkább
a törvényhozási mechanizmus és az utólagos normakontroll eljárási sza¬
bályai bírnak relevanciával. Új törvénytervezetek előterjesztése ugyan
bárki számára nyitva állt, bárki felléphetett ilyen javaslattal a népgyűlés
előtt. A ,beszéd tudománya", a meggyőző érvelés művészete és a kellő
politikai tekintély azonban csak keveseknek adatott meg. Ehhez járult, hogy
új törvény beterjesztése esetén mindazon régi törvényeket is hatályon kívül
kellett helyeztetni, taxatíve hiánytalanul felsorolva őket, amelyeknek az új
törvény ellentmondott. Mulasztás, hanyag előkészítés esetén az előterjesz¬
tő azzal a veszéllyel szembesült, hogy bárki keresetet indíthatott ellene az
s alkalmatlan, hasznavehetetlen" törvény miatt, amely egy éven belül bün¬
tetőjogi felelősségre vonással is párosulhatott. Démosthenés perbeszéde
kiválóan példázza az athéni , utólagos normakontroll" koncepcióját — azaz
a törvényhozás és a törvénykezés intézményrendszerének kiegyensúlyozott
működési mechanizmusát a polis keretei között.
A törvényhozási tevékenység népképviseleti, majd utólagos bírósági
kontrollja megvalósítja az aristotelési értelemben vett igazságosságeszmét.
A filozófus kiemeli, hogy igazságtalan minden „törvenyszegö, mäsfelöl
a kapzsi és az egyenlőtlenséget kedvelő ember"."" Az igazságos ember ezzel
szemben önkéntes törvénykövető és egyenlőséget tisztelő. Az igazságos
dologgal szemben támasztott követelmény tehát, hogy törvényes és egyen¬
lő legyen. Az igazságosság alapja társadalmi méretekben a törvény, amely¬
nek a polis minden polgára alá van vetve, és amely megszabja az igazságos
és igazságtalan határát: , amit a törvényhozó megszab, az törvényes, s arról
azt mondjuk, hogy igazságos". Leszögezi, hogy a törvények általában min¬
denről intézkednek, azaz a törvényhozó igyekszik az életviszonyok teljes¬
ségét szabályozás alá vonni. Aristotelés felhívja a figyelmet arra is, hogy
a törvény lehetőleg a közérdeket, az egész közösség érdekeit, és ne egy szűk
uralkodó rend érdekét szolgálja. Az igazságos, jó törvény a közérdeket
szolgálja és ezáltal az állami közösség számára a , boldogságot és ennek
elemeit létrehozza és megőrzi"."""
7 Arist. NE 1129a.
71 Arist. NE 1129b.