Seite 218 [218]
EPILÓGUS
meggyőző, de a , sorok között" olvasva következtetni lehet a vád érveire is,
amelyek a jogszabály által biztosított engedéllyel való visszaélés lehetősé¬
geire utalnak. Ezek a jogász számára plauzibilisen érzékeltetik a bizonyítás
— és ezzel együtt a törvényi szabályozás — hiányosságait. Az archaikus
gyökerű bosszúcselekmény büntetlenséget élvez, holott a jogszabályi meg¬
engedés lehetőséget adhat esetleg aljas indokból elkövetett ölési cselekmé¬
nyek legalizálására is.
A szónoki argumentáció jobb megértéséhez elengedhetetlen a törvény¬
kezési apparátus megismerése. Az emberölési bíróságok intézményi elkü¬
lönülése a rendes bíróságoktól érzékelteti az ölési cselekmények társada¬
lomra való fokozott veszélyességét. A saját kezűleg elkövetett, közvetlen
(szándékos) emberöléseket az Areios pagos tanácsa tárgyalta. Ez a tény arra
enged következtetni, hogy az emberölési ügyek Athén klasszikus korsza¬
kában is politikai relevanciával bírtak: az igazságszolgáltatás a volt archó¬
nokból álló, mintegy másfél száz főt számláló nagy tekintélyű testület
kompetenciájába tartozott. Az Areios pagos tanácsának eljárási rendje és
tárgyalási gyakorlata az objektivitás és a tisztességes eljárás (,fairness")
mintája volt Athénban és az egész görög világban. A tényszerű, a perbe¬
szédek egyébként szokásos személyeskedő és politikailag vádaskodó stílu¬
sát visszaszorító tárgyalási mód közmondásos példaképpé vált. Bár bizonyos
szónoki fogásokról az emberölési törvényszékek előtti beszédek sem mond¬
tak le, hiszen az ötvenegy ephetés vagy a mintegy szäzötven areopagita is
laikus bírák grémiumát jelentette, akiknél a józan ítélőképesség mellett az
emóciók is szerepet játszhattak a döntéshozatalnál. Lysias beszédének
politikai és életrajzi háttere azt is tükrözi, hogy még az emberölési ügyek
miatt indult peres eljárásokba is begyűrűzött az aktuálpolitika.
Sókratés személye és provokatív működése Athénban nagy hatással bírt
a Kr. e. 4. század szellemtörténetének alakulására. Az köztudott, hogy
Platón és Xenophón közvetlenül a híres filozófus tanítványai voltak. A tör¬
ténészek valójában mintegy hatvan nevet tudtak a tanítványok csoportjá¬
hoz rendelni, akik között számos előkelő, gazdag athéni arisztokrata csa¬
ládból származó fiatalember található. Ezek közül többen vezető politikai
szerephez jutottak Athén korabeli politikai intézményeiben — és általában
nem a széles bázisú, szélsőséges athéni demokraták táborában tevékeny¬
kedtek. Sókratés élesen kritizálta a túlhajtott, szabadossághoz és demagó¬
giához vezető túlhajtott demokráciát, könyörtelenül rámutatott a politikai
ellentmondásokra és egyes politikusok butaságára és erkölcsi fogyatékos¬
ságaira is. A korabeli demokrácia-eszme a törvényhozást és az igazságszol¬
gáltatás gépezetét is döntően meghatározta: a 201, 501 vagy akár 1001 fős
s 217 "