Seite 216 [216]
EPILÓGUS
——— 93
Az ókor egyik legnevezetesebb és az európai kultúra állam- és jogfelfo¬
gására évezredeken át döntő befolyást gyakorló államkoncepciója Athén
polisa volt, amely a Kr. e. 7. századtól egyre inkább a hellén világ politikai
és kulturális központjává vált. Az athéniak törvényhozási és törvényke¬
zési mechanizmusai képezték a hellenisztikus monarchiák, majd a római
principatus fundamentumát is. A görög filozófia és állambölcselet szelle¬
mi vonulata segítette elő a római köz- és magánjog magas szintre emel¬
kedését, amely a rendszerezett jogi gondolkodás és jogászi érvelés alapját
képezi napjainkig. Jelen tanulmány szerény kísérlet arra, hogy ezen jelen¬
tős vívmányok feltérképezése révén betekintést adjon Athén törvényho¬
zási és igazságszolgáltatási gépezetének működésébe.
Aristotelés kifejti, hogy az állami életben megnyilvánuló igazságosság
két részből tevődik össze: egyik része , természetszerű", másik része pedig
ntôrvényen alapulé”.? A természetszerű igazságosság jellemzője, hogy az
mindenütt, minden állam- és jogrendben egyaránt érvényesül, azaz nem
kötődik szorosan az adott állam (polis) pozitív jogához, aktuális törvénye¬
ihez. A törvényen alapuló igazságosság ezzel szemben az adott közösség
törvényhozásán alapszik, azaz érvénye attól függ, hogy az adott államban
törvényerőre emelték-e. Az aristotelési etika axiómája, hogy a természet,
a természetes ész (naturalis ratio) felette állhat a kodifikált jogrendnek, azt
felülírhatja. Jelen tanulmány a törvényen alapuló igazságosságot vizsgálja,
annak érvényesülését az athéni állam történetileg különböző korszakaiban.
A törvényen alapuló igazságosság egyik izgalmas kérdése a jog és állam, azaz
a törvényhozás, törvénykezés és államrend dialektikus kölcsönhatása, amely
a mindenkori társadalmi kontextus egyik meghatározó dinamizmusa.
A törvényen alapuló igazságosság, az írott jogon alapuló jogrendszer
alapkövét kétségkívül Drakón rakta le Athénban a Kr. e. 621-ben beterjesz¬
769 Arist. NE 1134b.
s 215 +