Page 208 [208]
OCR
4. UTÓLAGOS NORMAKONTROLL minden érintett normát áttekintve átfogó reformtervezetet kellett kidolgoznia.’** Jelen tanulmannyal egy friss publikäciöra is szeretnek reagälni, amely a jogtörténész számára radikálisnak és anakronisztikusnak tünö „alkotmänyos elmelet” segitsegevel igyekszik üj fenyt vetni a fent bemutatott, normakontrollt szolgáló , rejtélyes" kereset tartalmára. Ez az újszerűnek ható elmélet tipikusan a fiatal, feltörekvő filológusok között tett szert nagy népszerűségre. A szerzők (tudatosan vagy öntudatlanul) Kahrstedt 1938-as tézisét melegítik fel, amely az athéni jogforrások általa feltételezett szigorú hierarchiájára épít, és ennek tükrében értelmezi a normakontrollt szolgáló két fenti kereset egymáshoz való viszonyát. Ezen nézet ellen azonban felhozható, hogy az athéni jogforrások szigorú hierarchiájának elvét H. J. Wolff már 1970-ben meggyőzően cáfolta. A több ilyen irányba tolódó szerző közül most csak eggyel foglalkoznék részletesebben, tekintve, hogy az ő nevéhez fűződik a legfrissebb átfogó tanulmány a témáról. Mirko Canevaro hangsúlyozza, hogy az , athéni alkotmány" erősen rokonítható a mai modern angol alkotmánykoncepcióval." Szerinte az athéni törvények által meghatározott alkotmányosság megvalósítja a , political constitutionalism" modern fogalmát, amint ez ma Nagy-Britanniában megfigyelhető. Felfogasa szerint a nomoi mint , higher level rules", azaz magasabb szintű jogszabályi csoport egyfajta alkotmányt képezett, amely a demokrácia védelmet szolgälta. Me epitedeios („unsuitable”, "hasznavehetetlen ) ennek értelmében azt jelentene, hogy „inconsistent with the ethos of the city”, vagyis nem összeillő, összeegyeztethetelen a polis törvényeivel. Ezáltal Canevaro arra a következtetésre jut, hogy Démosthenés Leptinés törvénye elleni beszéde nem is vádbeszéd, hanem pusztán egy új törvény megszavazására tett indítvány, azaz egy új törvényjavaslat beterjesztése. Ez azt jelentené, hogy Démosthenés célja nem is Leptinés törvényének annulálása volt. Canevaro ezen nézetét problematikusnak tartom. Kétségtelen, hogy Démosthenés Leptinés elleni beszéde az egyik legfontosabb forráshely a graphé nomón mé epitédeión theinai létezéséről és funkciójáról. De maga Hans Julius Wolff is úgy ítélte meg, hogy szinte kizárólag politikai érveket sorakoztat fel, ezért a jogtörténész számára alig közvetít releváns információkat. 744 Dem. 24,32-34; Dem. 20,88-89. 745 Canevaro: Athenian Constitutionalism, 65-73. + 207 +
