Oldal 208 [208]
4. UTÓLAGOS NORMAKONTROLL
minden érintett normát áttekintve átfogó reformtervezetet kellett kidol¬
goznia.’**
Jelen tanulmannyal egy friss publikäciöra is szeretnek reagälni, amely
a jogtörténész számára radikálisnak és anakronisztikusnak tünö „alkot¬
mänyos elmelet” segitsegevel igyekszik üj fenyt vetni a fent bemutatott,
normakontrollt szolgáló , rejtélyes" kereset tartalmára. Ez az újszerűnek
ható elmélet tipikusan a fiatal, feltörekvő filológusok között tett szert nagy
népszerűségre. A szerzők (tudatosan vagy öntudatlanul) Kahrstedt 1938-as
tézisét melegítik fel, amely az athéni jogforrások általa feltételezett szigorú
hierarchiájára épít, és ennek tükrében értelmezi a normakontrollt szolgá¬
ló két fenti kereset egymáshoz való viszonyát. Ezen nézet ellen azonban
felhozható, hogy az athéni jogforrások szigorú hierarchiájának elvét H. J.
Wolff már 1970-ben meggyőzően cáfolta. A több ilyen irányba tolódó szer¬
ző közül most csak eggyel foglalkoznék részletesebben, tekintve, hogy az
ő nevéhez fűződik a legfrissebb átfogó tanulmány a témáról. Mirko Canevaro
hangsúlyozza, hogy az , athéni alkotmány" erősen rokonítható a mai modern
angol alkotmánykoncepcióval." Szerinte az athéni törvények által meg¬
határozott alkotmányosság megvalósítja a , political constitutionalism"
modern fogalmát, amint ez ma Nagy-Britanniában megfigyelhető. Felfo¬
gasa szerint a nomoi mint , higher level rules", azaz magasabb szintű jog¬
szabályi csoport egyfajta alkotmányt képezett, amely a demokrácia védel¬
met szolgälta. Me epitedeios („unsuitable”, "hasznavehetetlen ) ennek
értelmében azt jelentene, hogy „inconsistent with the ethos of the city”,
vagyis nem összeillő, összeegyeztethetelen a polis törvényeivel. Ezáltal
Canevaro arra a következtetésre jut, hogy Démosthenés Leptinés törvénye
elleni beszéde nem is vádbeszéd, hanem pusztán egy új törvény megszava¬
zására tett indítvány, azaz egy új törvényjavaslat beterjesztése. Ez azt je¬
lentené, hogy Démosthenés célja nem is Leptinés törvényének annulálása
volt. Canevaro ezen nézetét problematikusnak tartom. Kétségtelen, hogy
Démosthenés Leptinés elleni beszéde az egyik legfontosabb forráshely
a graphé nomón mé epitédeión theinai létezéséről és funkciójáról. De maga
Hans Julius Wolff is úgy ítélte meg, hogy szinte kizárólag politikai érveket
sorakoztat fel, ezért a jogtörténész számára alig közvetít releváns informá¬
ciókat.
744 Dem. 24,32-34; Dem. 20,88-89.
745 Canevaro: Athenian Constitutionalism, 65-73.
+ 207 +