Oldal 206 [206]
OCR
4. UTÓLAGOS NORMAKONTROLL a releváns források csekély száma is óvatosságra int. Ehhez járul az a tény, hogy a graphé nomón mé epitédeión theinai először Kr. e. 4. századi forrásokban bukkan fel, a demokrácia helyreállítása utáni időkben, amikor a törvényhozás menetét, annak egyes eljárási lépéseit igyekeztek pontosabban szabályozni."?? Wolff úgy foglal állást, hogy a két kereset két különböző cél elérését szolgálta. Szerinte a graphé paranomón a hatályos jogrendet védte a szeszélyes, a napi politikai céloktól vezérelt, ötletszerű, demagóg törvényhozási kísérletek ellen. Amellett érvel, hogy az újonnan bevezetett graphé nomón mé epitédeión theinai célkitűzése ezzel szemben az volt, hogy az aktuális jogalkotás tényleg a polgárság érdekeit szolgálja, a nép akaratát tükrözze, lehetőleg ellentmondásoktól mentes legyen, és a nomothesia eljäräsi szabälyait kövesse. A graphe nomön me epitedeiön theinai eseteben a „juristische Zulässigkeit” &sa „politische Erwünschtheit” egyaránt elvárásnak számított, előfeltétel volt, mig a graphe paranomön esetében elsősorban a tisztán jogi szempontok bírtak relevanciával." Összefoglalóan megállapítható, hogy a törvényhozási terméket támadó keresetek alapjában kétféle igényt fogalmazhattak meg: egyrészt azt állíthatta a felperes, hogy a megtámadott törvény ellenkezik valamely hatályos normával, azaz törvényellenes (graphé paranomón); másrészt azt adhatta elő, hogy a törvény alkalmatlan, hasznavehetetlen (graphé nomón mé epitédeión theinai)."" A görög peres eljárás általános szabályai értelmében mindig a panaszt beterjesztő felperesre hárult a bizonyítás terhe: neki kellett meggyőznie az esküdteket a megtámadott törvény alkalmatlanságardl, ellentmondasossagardl vagy jogellenességérol.’** A bizonyítás tárgya lehetett valamilyen formai hiba, azaz eljárási hiba a törvényhozási folyamatban. De a bizonyítás irányulhatott valamilyen tartalmi hiba kimutatására is; ilyenkor a felperesnek azt kellett bizonyítania, hogy a megtámadott törvény a fennálló jogrendben konkrétan mely hatályos normába ütközik. Az Athénban meghonosodott normakontroll különlegessége, hogy az alkalmatlan törvényt eredetileg beterjesztő politikus volt a per alperese. Az ,állam" helyett személyesen őrá hárult a felelősség és a kötelezettség, hogy , törvényét" a peres eljárásban megvédje. Ráadásul az esetleges per735 Uo., 40-41. 736 Uo., 42. 737 Az ókori görög források a következő történeti eseteit őrizték meg ennek a keresetnek: Dem. 20,24; Dem. 24, 138; Aeschin. 1,34; Lys. Fr. 86-87 és Dem. 18,102-105. 738 A bármelyik athéni polgár által indítható keresetek neve mindig graphé (a latin terminológiában popularis actio); vö. Cohen: Crime, Punishment, 212. + 205 +
