Seite 180 [180]
OCR
4.. Jó ÁLLAM — JÓ KORMÁNYZÁS — DEMOKRÁCIA A hatalomgyakorlásban való részesedés szempontjából Aristotelés szerint alapjában háromféle államrend képzelhető el: egyeduralom, több személy (de egy szűk uralkodói réteg) kormányzása, illetve a nép (démos) uralma, azaz minden polgár részesedése a hatalomgyakorlásban. Ha ezek a kormányzási módok törvényesen, normatív keretben érvényesülnek, akkor beszélhetünk politeiáról; ha törvényes kereteket áthágva valósul meg a kormányzás, akkor dynasteia jön létre." Ez a hármas felosztás tulajdonképpen tovább viszi Platón osztályozását, és az ő gondolata tér vissza Aristotelésnél a , jó" és , rossz" alkotmányokra való csoportosításában is. Aristotelés szerint háromféle államforma van, s mindegyiknek van egyegy elferdülése, elromlása. Ez a királyság, az arisztokrácia és a vagyonbecslés alapján működő timokrácia — amit egyenlővé tesz a politeiával."?§ Ezek közül a legjobb a királyság, a legrosszabb a timokrácia."" De mindegyiknek van egy , rosszabb", elferdült változata: a királyság az egyeduralom brutális, törvényeket mellőző, az igazságot semmibe vevő formájába, tyrannisba (zsarnokságba) fordulhat át. A király is egyeduralkodó, de a jó király az alattvalók javát igyekszik figyelembe venni; a zsarnok viszont csak a saját érdekeit, a saját hasznát szolgálja. A lehető legrosszabb államforma éppen ezért a tyrannis: ,A tyrannis nem mas, mint a monarchia megromlása, a rossz király pedig tyrannos lesz.”°®® A királyságot hanyatlása révén nem mindig tyrannis, hanem sokszor inkább arisztokrácia váltja fel. Az arisztokratikus államberendezkedésben a közhatalmat egy szűk réteg gyakorolja, amelynek tagjai már származásuk, neveltetésük révén predesztináltak a kormányzásra. Amíg az uralkodó réteg hajlandó a nép, a nagy többség érdekeit figyelembe venni, a törvényhozás révén jogokat, egyenlőséget biztosítani más társadalmi osztályoknak is, addig az arisztokrácia jól működik. A jó arisztokrácia megtestesítheti Aristoteles „jö allam-modelljenek” mutatöit is: Mindenfele közösseg az allami közösseg egy reszenek tekinthetö. Az emberek ugyanis mindig valami hasznos dologert egyesülnek, s olyasmit akarnak megszerezni maguknak, amire az életben szükségük van, s nyilván az állami közösségis már eleve a haszon céljából jön létre, s azért is marad fenn. Erre irányul a törvényhozók működése is, akik azt tartják, hogy csak az az igazságos dolog, ami mindenkinek egyaränt hasznos.° 63: a Arist. Pol. 1272b. Arist. NE 1160a. Németh: A polisok világa, 39—40. Arist. NE 1160b. Vö. Dreher: Sophistik, 81 sgg. Arist. NE 1160a. 63 a 63 S 63: æ 63 © s 179 "
