Oldal 179 [179]
OCR
ARISTOTELES ATHENJA: ALLAM ES DEMOKRACIA vallja, hogy a fenti okok miatt a reálisan létező alkotmányokat megvizsgálva nehéz megmondani, hogy melyik azok közül a jobb vagy a rosszabb. Minden állam minőségi és mennyiségi tényezők összessége. A minőségi mutatók tipikusan a szabadság, gazdagság, műveltség és a nemes származás. A mennyiségi a számbeli fölény, a tömeg: , Ahol mármost a vagyontalanok tömege van túlsúlyban [...], ott természet szerint demokrácia van [...], ahol viszont a vagyonosok és érdemesek osztálya jobban kimagaslik minőségével, mint amennyire számban alulmarad, ott oligarchia van."?? Aristotelés a társadalmi végletek között a középosztály kiegyensúlyozó erejében hisz, és hangsúlyozza, hogy a törvényhozónak az alkotmányban fontos szerepet kell biztosítania a középosztály számára. Fontos tényező az alkotmány kialakulásánál továbbá a haderő és a gazdaság összefüggése is. Azokban az államokban, ahol a haderőt zömmel lovasság, harci szekerek — azaz az arisztokrácia birtokában lévő, költséges fegyvernemek - képezik, szükségszerűen arisztokratikus államrend alakul ki. Ahol viszont a gyalogságé a döntő szerep, ott a demokratikus államforma felé tolódik el az alkotmány. De földrajzi sajátosságok is befolyásolhatják az államformát; bizonyos földrajzi adottságok a királyság, mások az arisztokrácia kialakulásának kedveznek. Megjegyzi, hogy a nagyobb kiterjedésű síkságokon vagy tengerparti övezetekben többnyire demokrácia alakul ki. Az államformák beosztását Aristotelés két alapelv mentén oldja meg: az első az állam három alapvető funkciójának szabályozása (törvényhozás, végrehajtás, bíráskodás); a második a hatalom gyakorlásának módja (egyeduralom, többek vagy mindenki uralma). Az első alapelv az európai szellemtörténetben, az államtanban a hatalmi ágak megosztásának az alapját képezi majd. Aristotelés ezt így fogalmazza meg: Az alkotmány minden egyes formájának három tényezője van, és e három tényező szempontjából kell a becsületes törvényhozónak megállapítani, hogy mi hasznos az egyes alkotmányok számára: ha e három tényező helyesen rendezett, akkor szükségszerűen az alkotmány is ilyen, és az egyes alkotmányformák is szükségszerűen abban különböznek egymástól, amiben ezen tényezők is. Ezeknek egyike a közügyekről tanácskozó szerv, a második a magisztrátusok, hogy ezek milyenek legyenek, milyen hatáskörrel, s milyen legyen választásuk módja; a harmadik pedig az igazsägszolgältat6 testület.‘°* 633 Arist. Pol. 1296b. 634 Arist. Pol. 1297b-1298a. + 178 +
