Oldal 178 [178]
OCR
4.. Jó ÁLLAM — JÓ KORMÁNYZÁS — DEMOKRÁCIA formációt elemzett részletesen. "?" Ezen belül többféle jogrendet különböztetett meg. Abban egyetértett Platónnal, hogy annyi jogrend létezik, ahányféle államberendezkedés."? Aristotelés tehát az empíriából indult ki, és az államok összehasonlító vizsgálatánál történelmi, gazdasági, szociális, katonai, földrajzi és antropológiai szempontok alapján elemezte a reálisan létező államokat. Történetileg a legrégebbi államforma a királyság, amelyet az arisztokrata családok befolyásának erősödése és meggazdagodása révén előbb az arisztokrácia, majd a plutokrácia vált fel. A szegények és gazdagok közti feszültség azonban előbb-utóbb a tyrannosok uralmának kedvez, amit viszont idővel általában a demokrácia vált fel. Az államformák alakulásánál Aristotelés nagy hangsúlyt fektet a társadalmi és gazdasági környezet befolyásoló hatására."? Hangsúlyozza, hogy mind a nagybirtokosok, mind a vagyonosabb parasztság konzervatív beállítottságú, hagyományőrző, ezért az arisztokratikus államberendezkedést részesíti előnyben. A kereskedők és kézművesek ezzel szemben a pénzt, a vagyonszerzést helyezik előtérbe, és az oligarchikus államberendezkedést propagálják."" A napszámosok és matrózok a tömeg erejében bíznak, és a demokrácia hívei: , Az is érthető ebből, hogy a legtöbb városállam miért demokratikus vagy oligarchikus. Minthogy városállamokban sokszor kicsi a középosztály, amelyik elem éppen fölülkerekedik bennük, akár a vagyonos osztály, akár a nép, szóval akik letérnek a középútról, azok kormányozzák a maguk tetszése szerint a városállamot, s így vagy demokrácia, vagy oligarchia fejlődik ki."! Az alkotmányos rend labilitásához az is hozzájárul, hogy a nép és a vagyonos osztály között többnyire feszültség uralkodik, s ha valamelyik hatalomra kerül, nem biztosít méltányos és egyenlő jogokat a törvényekben az ellenfél számára."?? A hatalmat magához ragadó réteg nem a köz, a közösség javára tevékenykedik, inkább a saját érdekeit nézi, ezért nemigen jönnek létre mérsékelt politikai rendszerek. Aristotelés be62 S Demandt: Der Idealstaat, 121 sqq.; Nemeth György: Allaméletrajzok, Budapest, Osiris, 1998, 158-164. Plat. nom. 714c; Arist. Pol. 1275b, 1278a; v6. Cohen: Law, Violence, 39; Holkeskamp: Schiedsrichter, 41-42. A népesség jogképességének státuszok szerinti megoszlásához vö. Ehrenberg: Der Staat, 45—46. Az athéni állam arisztoratikus gyökereihez vö. Dreher: Sophistik, 4.5 sga. Arist. Pol. 1296a. Athén korabeli társadalmi szerkezetére jellemző, hogy a mitegy 28 000 teljes jogú férfi polgár családostul kb. 112 000 főnyi polgárságot tett ki. Ezzel állt szemben a 12 000 főnyi metoikos réteg, amely családostul mintegy 42 000 főre becsülhető. A rabszolgák száma kb. 104 000 főt számlált. Vö. Ehrenberg: Der Staat, 38—39. 62 ® 62 © 63 S 63 e 63. Ss + 177 +
