Oldal 177 [177]
OCR
ARISTOTELES ATHENJA: ALLAM ES DEMOKRACIA kenységét is. De Marcus Tullius Cicero hires perbeszédei is a szabad művészetek kategóriájába tartoztak (az más kérdés, hogy az általa képviselt felperes vagy alperes háláját értékes ajándékok formájában fejezhette ki). A nagyon is különböző emberi cselekvések számbavétele, alapvető jellemzöjük összevetése után Aristotelés megállapítja, hogy lényegében mindegyik közös jellemzője az, hogy valamilyen jóra, a legfőbb jóra irányul. Ez kifejezhető a boldogság (eudaimonía) fogalmával. A boldogság azonban nem egyenlő a gyönyörök (hedonizmus) vagy a gazdagság hajhászásával (utilitarizmus). Sokkal inkább a szükségletek teljes kielégítésében äll (autarkia). A jó minden cselekvésben és mesterségben más és más: , De hát akkor külön-külön mindegyikben mi a jó? Ugyebár az, aminek érdekében minden egyebet cselekszenek, éspedig: az orvostudományban az egészség, a hadtudományban a győzelem, az építészetben az épület, és így tovább, és minden cselekvésben és elhatározásban a végcél, mert hiszen minden egyebet ennek érdekében teszünk." Aristotelés hangsúlyozza, hogy az a tökéletes, amit önmagáért választunk — és a boldogság tipikusan ilyen cél, hiszen ezt sohasem más célért, hanem önmagáért választjuk. , De nyilván az önmagában való elegendőség szempontja is ugyanerre az eredményre vezet: a tökéletes jó bizonyára elegendő önmagában." És itt következik az a gondolat, amelyet Aristotelés etikáját és államelméletét emlegetve mindig ki szoktak emelni: , Az önmagában való elegendőség fogalmán természetesen nem azt értjük, ami az egyedülálló embert, aki magányos életet folytat, kielégíti, hanem azt, ami a szülőket, gyermekeket, feleséget, barátokat és polgártársakat is kielégíti, mert hiszen az ember természettől fogva állami közösségben él." A boldogság tehát társadalmi-állami dimenzióban létezhet csak, amely az egész közösség, a polis minden szabad tagjának kívánatossá teszi az életet , s olyanná, hogy annak semmi másra nincs szüksége."?S A boldogság tökéletes, és önmagában elégséges — és ezaltal jutunk el az autarkia aristotelési fogalmához. 4.. JÓ ÁLLAM — JÓ KORMÁNYZÁS — DEMOKRÁCIA? Fent már említettük, hogy Aristoteles szisztematikusan tanulmänyozta korának állami modelljeit; a források szerint százötvennyolc állami © Arist. NE 1097a. 624 Uo, 5 Uo. 26 Uo, s 176 "
