Oldal 176 [176]
OCR
3. SZABADSÁG, ERKÖLCS ÉS TÁRSADALOM Aristotelés etikai tanait a Nikomakhoszi etika című művében összegzi. Etikájának középpontjában is az emberi cselekvés, a folytonos mozgás áll. Hangsúlyozza, hogy az élőlények közül egyedül az ember képes a tudatos és önkéntes cselekvésre. Az emberi cselekvés mindig valamilyen cél (telos) megvalósítására irányul. A cselekvés célja (amint arra már fent is utaltunk) a valós vagy vélt jó (agathos) megvalósítása: , Minden mesterség és minden vizsgálódás, de éppúgy minden cselekvés és elhatározás is, nyilván valami jora iranyul.”°° A filozófus az emberi cselekvéseket abból a szempontból osztályozza, hogy minek a megvalósítására irányulnak. Két nagy csoportot különböztet meg: poiésis és praxis. A poiésisnél az emberi cselekvés eredménye mindig valamilyen termék létrehozása. Ennek tipikus példája akkézművesek munkája: a hajóács hajót állít elő, a földműves gabonát, gyümölcsöt, az orvos egészséget stb. Ezekben a tevékenységekben tehát magán a cselekvésen kívül egy másik cél is jelentkezik, valamilyen termék előállítása, tárgyi eredmény létrehozása: , Persze, ahol a cselekvésen kívül egyéb célok is vannak, ott a dolog természeténél fogva a tárgyi eredmények mindig jobbak a tevékenységeknél." Ezzel szemben a praxis-jellegű tevékenységek pusztán magára a tevékenységre irányulnak; nem céljuk semmilyen produktum létrehozása. „A letrehozäsnak ugyanis önmagán kívül eső célja van, ellenben a cselekvésnek nem, hiszen a jó cselekvés maga a cél."?? A magasabb rendű cselekvés tehát a praxis, amelynek célja és eredménye maga a cselekvés; idesorolható például a gondolkodás, a zenélés. Az emberi cselekvésnek e két alapvető csoportba sorolása évszázadokra meghatározó maradt az európai kultúrában. Innen eredeztethető a görögök és rómaiak arisztokratikus lenézése a fizikai, kétkezi munka iránt, amely a munka jogi megítélését is determinálta. A római jogban (és ennek nyomán az európai magánjogokban) például a fizikai munkavégzés a bérleti szerződés (locatio conductio) formájában nyert intézményi keretet: a munkás munkaerejét (fizikai erejét vagy szaktudását) adhatja bérbe a munkában eltöltött idő szerinti bérfizetés ellenében; a vállalkozó vállalkozói díj fejében vállalja egy munkaeredmény szolgáltatását. Ezzel szemben a szellemi munka (szellemi tevékenység) az úgynevezett artes liberales, azaz a szabad művészetek közé számított. Ezt nem bérért, hanem pusztán a tevékenység szépségéért művelték. Ide sorolták például a filozófusok, politikusok tevé520 Arist. NE 1094a. 4 Uo. © Arist. NE 1140b. +175 +
