Oldal 175 [175]
OCR
ARISTOTELES ATHENJA: ALLAM ES DEMOKRACIA Figyelemre méltó különbség látszik Platón és Aristotelés ,,tengerészhasonlata" között. Platón a kormányos (kybernétés) kulcsfontosságú funkcióját emeli ki; az ő szaktudását és képesítését hozza példának az államot kormányzó filozófusok tevékenységére és kiválasztásának elveire. Aristotelés ezzel szemben azt sugallja, hogy nem egy szűk, izolált csoport erényei garantálják az állam sikeres működését, hanem minden polgár aktív, képességeihez mérten maximális együttműködése az állami funkciók ellátása, a polis rendjének fenntartása érdekében." Aristotelés értékrendje az egyes társadalmi rétegekre vonatkozóan szintén érdekes. A legfelső osztályba szerinte is a filozófusok tartoznak, azaz a szellemi arisztokrácia; a középosztályt a politikusok rétege képezi, akik a közösség érdekében tevékenykednek (államférfiak); a harmadik osztályba a kétkezi munkájukból élő polgárokat sorolja. A munkából élők között a földműveléssel foglalkozók a legmegbecsültebbek, és ők a legalkalmasabbak a harcászati tevékenységre is. A kézművesek munkája kevésbé erkölcsös, mert ha meggazdagodnak, akkor a pénztől függnek, ha viszont szegények maradnak, akkor ki vannak szolgáltatva a piaci viszonyoknak. A társadalom alján helyezkednek el a kereskedők (ahogyan ezt már Platónnál is láttuk), mert foglalkozásuk szükségszerű tartalma a meggazdagodásra való törekvés mások rászedése árán, és ez Aristoteles szerint is igazsägtalan, söt erkölcsileg helytelen cselekvési alapelv (pénz — áru — pénz). A földművelés tisztelete már Hésiodos legendás költeményei óta jellemzi a görög kultúrát; érezhetően hatott Platónra, Aristotelésre — majd az időseb Cato és Cicero munkáinak közvetítésével — a rómaiak értékrendjére is. A kereskedők pejoratív megítélése szintén fellelhető a római szerzőknél, és majd visszatér a középkori bölcselők, jogászok és tudósok (például a Salamanca egyetemén tanító jezsuita professzorok) és a katolikus egyház kamatszedést tiltó tanaiban. Aristotelés szerint két fajtája létezik a rabszolgaságnak: , Mert létezik törvény adta szolga és szolgaság is, és bizonyos általános megegyezésen alapul az a törvény, hogy a háborúban legyőzöttek a győzők birtokába jutnak." Ezzel szemben a barbárok természettől fogva szolgaságra születnek; rabszolgasorba vetésük jogos és igazságos. Aristotelés leegyszerűsített tana a szolgaságról, illetve rabszolgaságról az egyházatyák közvetítésével még az európai államok gyarmatosítási politikája, az őslakosság leigázása (részben kiirtása) és rabszolgaságba hurcolása számára is elvi alátámasztást szolgáltatott. 618 Hansen: The Athenian Democracy, 61-62 azonban ügy veli, hogy mind Platön, mind Aristoteles ällamtana utöpiära épit. 6% Arist. Pol. 1255a. Nemeth: A polisok vilaga, 40-41. + 174 +
