Oldal 175 [175]
ARISTOTELES ATHENJA: ALLAM ES DEMOKRACIA
Figyelemre méltó különbség látszik Platón és Aristotelés ,,tengerészha¬
sonlata" között. Platón a kormányos (kybernétés) kulcsfontosságú funkci¬
óját emeli ki; az ő szaktudását és képesítését hozza példának az államot
kormányzó filozófusok tevékenységére és kiválasztásának elveire. Aristotelés
ezzel szemben azt sugallja, hogy nem egy szűk, izolált csoport erényei
garantálják az állam sikeres működését, hanem minden polgár aktív, ké¬
pességeihez mérten maximális együttműködése az állami funkciók ellátá¬
sa, a polis rendjének fenntartása érdekében."
Aristotelés értékrendje az egyes társadalmi rétegekre vonatkozóan szin¬
tén érdekes. A legfelső osztályba szerinte is a filozófusok tartoznak, azaz
a szellemi arisztokrácia; a középosztályt a politikusok rétege képezi, akik
a közösség érdekében tevékenykednek (államférfiak); a harmadik osztályba
a kétkezi munkájukból élő polgárokat sorolja. A munkából élők között a föld¬
műveléssel foglalkozók a legmegbecsültebbek, és ők a legalkalmasabbak
a harcászati tevékenységre is. A kézművesek munkája kevésbé erkölcsös,
mert ha meggazdagodnak, akkor a pénztől függnek, ha viszont szegények
maradnak, akkor ki vannak szolgáltatva a piaci viszonyoknak. A társadalom
alján helyezkednek el a kereskedők (ahogyan ezt már Platónnál is láttuk),
mert foglalkozásuk szükségszerű tartalma a meggazdagodásra való törekvés
mások rászedése árán, és ez Aristoteles szerint is igazsägtalan, söt erkölcsi¬
leg helytelen cselekvési alapelv (pénz — áru — pénz). A földművelés tisztelete
már Hésiodos legendás költeményei óta jellemzi a görög kultúrát; érezhető¬
en hatott Platónra, Aristotelésre — majd az időseb Cato és Cicero munkáinak
közvetítésével — a rómaiak értékrendjére is. A kereskedők pejoratív megíté¬
lése szintén fellelhető a római szerzőknél, és majd visszatér a középkori
bölcselők, jogászok és tudósok (például a Salamanca egyetemén tanító jezsu¬
ita professzorok) és a katolikus egyház kamatszedést tiltó tanaiban.
Aristotelés szerint két fajtája létezik a rabszolgaságnak: , Mert létezik
törvény adta szolga és szolgaság is, és bizonyos általános megegyezésen
alapul az a törvény, hogy a háborúban legyőzöttek a győzők birtokába
jutnak." Ezzel szemben a barbárok természettől fogva szolgaságra szü¬
letnek; rabszolgasorba vetésük jogos és igazságos. Aristotelés leegyszerű¬
sített tana a szolgaságról, illetve rabszolgaságról az egyházatyák közvetí¬
tésével még az európai államok gyarmatosítási politikája, az őslakosság
leigázása (részben kiirtása) és rabszolgaságba hurcolása számára is elvi
alátámasztást szolgáltatott.
618 Hansen: The Athenian Democracy, 61-62 azonban ügy veli, hogy mind Platön, mind Aristoteles
ällamtana utöpiära épit.
6% Arist. Pol. 1255a. Nemeth: A polisok vilaga, 40-41.
+ 174 +