Oldal 174 [174]
3. SZABADSÁG, ERKÖLCS ÉS TÁRSADALOM
részei). A polis az állam és a társadalom fúziója, amely a közösségi élet
minden szegmensét átfogja: vallás, családi kötelékek, házasság, nevelés,
termelés és kereskedelem."
Aristotelés támadja Platón totalitárius társadalmi utópiáját, és hangsú¬
lyozza, hogy minden szabad polgár alapvető joga a magánélethez és a ma¬
gántulajdonhoz való jog. Platón kommunisztikus, a családot a közösségi
struktúrákban feloldó koncepciójával ellentétben Aristotelés kiemeli a csa¬
lád integritását és nélkülözhetetlen szerepét az állam fenntartásában. Az
egyéni boldogulás keretét, feltételrendjét a támogatóan segítő család és
állam tudja csak biztosítani. Nem egalitárius tendenciák, hanem családi és
baráti kötődések biztosítják az összhangot a polgárok között.
Az összhang (symphónia) nem a kikényszerített monotónia, hanem
a különböző hangárnyalatok harmonikus összhangzata."? Az állam pol¬
gárai ugyan nagyon különbözőek képességeik, nevelésük, szaktudásuk
szerint, mégis szükségszerűen van bennük egy közös vonás. Ez a közös
vonás abban áll, hogy valamennyien egy közösség (polis, állam) tagjai.
Hansen kiemeli, hogy Athénban minden polgár egyenlően részt vállalhatott
a politikai életben, részese lehetett a politikai cselekvésnek, ezért Athén
jobban megvalósította a polis eszméjét mint bármely oligarchia."é Ezt
a fontos tételt Aristotelés a tengeren vitorlázó hajó személyzetének a ha¬
sonlatával érzékelteti:
S bár a tengerészek tevékenységüket tekintve ugyan különböznek (egyikük
evezős, a másik kormányos, amaz meg fedélzetmester, másoknak meg más
ilyenféle elnevezése van) világos, hogy bár mindegyiküknek legszabatosabb
egyéni leírása az illetőnek sajátos erényét fejezi ki, de azért van valami közös,
amely mindnyájukra ráillik. Ez pedig, hogy a hajózás biztonsága valamennyiüknek
a feladata, és erre is törekszik minden tengerész. Hasonlóképpen a polgároknak
is, bár egymáshoz éppen nem hasonlóak, a közösség biztosítása a föladatuk, ez
a közösség pedig az alkotmány; ezért a polgár erényessége az alkotmány szem¬
pontjából nélkülözhetetlen."
644 Hansen: The Athenian Democracy, 61. Vö. ebben az értelemben már Numa Denys Foustel de
Coulanges: La cité antigue, Paris, Librairie Hachette, 1864, 284—285.
615 Arist. Pol. 1276b.
616 Hansen: The Athenian Democracy, 62: „At Athens every citizen had an equal share in the
political society, and Athens fulfilled the idea of a polis as a community more than did any
oligarchy.”
67 Arist. Pol. 1276a-b
+173 ¢