Page 173 [173]
ARISTOTELES ATHENJA: ALLAM ES DEMOKRACIA
akár a törvényhozó, akár a vezető részéről; mert a megváltoztatás kevesebb
hasznot hoz, mint amennyi kárt okoz, ha a polgárok rászoknak arra, hogy
a vezetőkkel szemben engedetlenek legyenek.”°® Aristoteles itt is a „közep”
erényét képviseli: mérlegelni kell a változtatás előnyeit és hátrányait, és
csak akkor tanácsos reformálni ,, ha sokkal több előny várható a reform
révén, mint a változás által öhatatlanul okozandö kär”.°!
Aristotelés itt egy nagyon fontos karakterisztikumra tapint rá: a társa¬
dalmi együttélés kereteinek csak felszíne formálható gyorsan felülről,
törvények által. Az államot alkotó sejtek (oikos, család, házközösség), a pol¬
gárok etikai-politikai meggyőződése természetéből adódóan, nehezen
alakíthatók törvények útján. Hiszen az állandóság sokszor jó, jelentős
stabilizáló erőt képvisel: a társadalmi értékek hagyományokon nyugvó,
általánosan elismert kánonja, amely az önkéntes jogkövetést,
a törvénykonform magatartást az állampolgárok és az intézmények oldalán
is nagyban elősegíti. Nagyon bölcsen kiemeli, hogy , a törvénynek ugyanis
arra, hogy engedelmességre késztessen, semmi egyéb ereje nincs, csak
a szokás, ámde ez csak hosszú idő elteltével jelentkezik, úgyhogy a meglé¬
vő törvényeknek más, új törvényekre való könnyelmű átformálása tulaj¬
donképpen a törvény erejének gyengítése."
3. SZABADSÁG, ERKÖLCS ÉS TÁRSADALOM
Amint fent már említettük, a társadalom alappillére a család: ez képezi
az államrend és a jogalkotás szempontjából is az alapvető strukturális
sejtet."? Alapjában véve jogalanynak számít minden szabadon született
polgár. Elméletileg mindegyik polgár azonos jogokkal bír, és részt vállal¬
hat a kormányzásban vagy a jogalkotásban." A oikos belső függőségi¬
hatalmi struktúrái tulajdonképpen az alkotmányos rend leképeződései.
Minden családot háromféle hatalmi viszony jellemez: a férj hatalma a fe¬
leség felett, a szülők hatalma a gyerekek felett, valamint a szabad család¬
tagok uralma a rabszolgák felett (akik szinten az oikos, a häzközösseg
609 Arist. Pol. 1269a.
610 Uo.
611 Uo.
612 A , polgár" fogalmát Aristotelés is a teljes jogú athéni polgárokra szűkíti, vö. Arist. Pol. 1277b,
1278a. Csak ezek részesednek a kormányzásban (koinónein archés), vö. Ehrenberg: Der Staat,
50.
6132 Martin Ostwald: From Popular Sovereignty to the Sovereignty of Law, Berkeley, University of
California Press, 5 sqq.
s 172"