Page 171 [171]
ARISTOTELES ATHENJA: ALLAM ES DEMOKRACIA
igazságosság formái is: más az igazságosság a szülők és gyermekek [...], s
más a polgárok között." Aristotelés hangsúlyozza, hogy az állam számos
kisebb közösséget integrál, amelyek valamilyen sajátosan hasznos dologért
egyesülnek. Az államban a törvényhozó feladata annak szem előtt tartása,
hogy , csak az az igazságos dolog, ami mindenkinek egyaránt hasznos."
A kisebb közösségek az állami közösségnek alárendelve léteznek, mert , az
állami közösség nem csupán a pillanatnyi haszon elérésére törekszik, hanem
figyelmét az egész életre kiterjeszti."
Aristotelés szerint az állammal foglalkozó tudomány a legmagasabb
rangú tudomány. Abból indul ki, hogy minden tudomány célja a jó megis¬
merése; , minden mesterség és vizsgálódás [...] valami jóra irányul"? Azért
a jó megismerése a célunk, hogy a jó és igazságos (kalon kai dikaion) mér¬
céje szerint élhessünk. Ezért a , legfőbb és leginkább vezető tudomány" az
allamtudomany: ,,ez szabja meg ugyanis, hogy milyen tudományokra van
szükség a városállamokban, s hogy melyeket és milyen fokig kell minden¬
kinek tanulnia.”° A társadalom által sokra becsült és hasznos képességek,
például a hadtudomány, a gazdaságtudomány vagy a retorika is az állam¬
tudomány része, annak függvénye, mert , a többi tudományt mind felhasz¬
nálja, sőt ezen fölül még törvénykezik is arról, hogy mit kell tennünk, s
mitől kell tartózkodnunk, természetes, hogy az államtudomány végcélja
magában foglalja a többi tudomány céljait is, úgyhogy ez a cél az ember
számára való jó."
A fentiekből is látszik, hogy Aristotelés számos ponton Platón gondo¬
latmenetét fejleszti tovább az állam lényegéről és fejlődésének stációiról.
De nem az ideális állam stagnáló víziójában hisz, hanem éppen azt hang¬
súlyozza, hogy minden állam életében állandó változásra, reformokra van
szükség. Ugyanakkor vigyázni kell a reformok és a hagyomány értékeinek
megőrzése közti egyensúly fenntartására. Többször hangsúlyozza, hogy
a hagyomány per se nem különös érték, hiszen a jót és hasznosat kell ke¬
resni, annak megvalósítására törekedni — és ez a cél felülírhatja a hagyo¬
mányt. Ebbe a gondolatmenetbe illeszkedik a reálpolitika, Athén korabeli
demokratikus államrendjének vissza-visszatérő kritikája."? Aristote¬
lés gyakran hangoztatja, hogy korának demokráciája fegyelmezetlen és
598 Arist. NE 1160a. Itt és a következőkben Szabó Miklós fordítása.
599 Arist. NE 1094a-b; Cohen: Law, Violence, 36—39.
00 Aristotelés tanainak a római magánjogra gyakorolt hatásáról vö. Pólay: A római jogászok, 35
sqq.
601 Arist. NE 1094b.
602 Cohen: Law, Violence, 36.
+170 +